a ruha teszi(?)

Abaya, disdása, csador… és még sorolhatnánk az arab kultúrához tartozó öltözékeket. Több féle utcai ruhát fedő lepel van, a szabottól a valós lepelig amit csak derékban megkötnek, rengeteg kendő és sál féle amit a nők roppant ügyesen tekernek a fejükre, a férfiaknak is ott van a kis sapka amit a vidékünkön is viselnek vagy az emirátusban hordott négyszögletű kendő és rajta a kötő. Természetesen fontos a kendő színe, mintája, a kötő sem mindegy… ezzel pozícionálva társadalmilag a viselőjét.

Európai szemmel (és ésszel) az ember – igazából nem is tudja mit várjon az országtól, a vidéktől – azt vizionálja, hogy itt, a Közel-Keleten a nők majd mind fekete kísértet lepelben mászkálnak, talán csadorban is… esetleg olyanokban amiket Angliában is láthattunk… a férfiakig el sem jutunk képzelőerőben.

Nos. Az eredmény egyrészt hasonló másrészt teljesen más. Akikkel Angliában találkoztam ők leginkább pakisztániak voltak, csadorban. Sokszor teljesen lefüggönyözve… borzasztó volt. Először is mert ő láthatott engem de én nem őt. Az európai közegben hihetetlen módon kiríttak ahogy fekete árnyként bolyongtak a maguk tempójában az üzletekben.

Ezzel a képpel az emlékeimben ért a meglepetés. 

Szó sincs arról, hogy fekete ruhás szellemként járnak a nők, hogy ugyanúgy néznek ki, zsák módjára egyik mint a másik… No nem. Kell egy kis idő míg rááll az ember szeme és felfedezi, hogy az európai sztereotípiákat elvetve igenis gyönyörű abayák vannak, csodaszép anyagokból, jó szabással, díszítéssel, gyönggyel, selyemszálakkal és egyéb csodákkal kivarrva, az abayában is látszik ki a jó nő és ki nem.

Abaya: fekete, földig érő, teljes testet elfedő, köpeny vagy ingfazonú ruhadarab. A hajuk elfedésére hosszú, széles sálat hordanak amit a kontyra tekernek rá. Ez elég érdekes és szintén kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy nincs annyi és olyan hosszú hajuk amiből ekkora kontyot kreálnak, viszont megtoldják a fejük tetején egy jókora felcsíptethető rózsával. Erre kerül aztán a kendő.

A kendő, amely szinte az összes vallásban megjelenik más és más célzattal és funkcióval. Az iszlámhoz hasonlóan a zsidó vallásban is a szemérmesség jelképe de volt idő amikor viselője nemességét és méltóságát jelezte, ugyanakkor szimbóluma volt annak is, hogy a nő nem tekinthető férje tulajdonának. A keresztény vallás máshogy vélekedik. A gondolatmenet az, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje pedig a férfi. Az az asszony aki fedetlen fővel imádkozik vagy mutatkozik megszégyeníti a férjét. A férfinak nem kötelessége befedni a fejét mert Isten képmása az asszony azonban a férfi dísze… hiszen nem a férfit teremtette az Isten az asszonyért hanem az asszonyt a férfiért… ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll.

Hmm és a keresztény kultúrkörben gondoljuk az iszlámot merevnek, elnyomónak, a nők számára élhetetlennek… 

Tehát a kendő fontos, viselik is mindig. Ha nem abayaban vannak hanem egy – nekem végtelenül tetsző – hosszú kissé harang szabású szoknyában és szűkített fazonú kiskabátban, a kendő fent van.

Egy kis bevásárló körút. Beszerezhetjük a kendőnket például egy ilyen üzletben ahol szebbnél szebb darabok vannak. Egyszerűek vagy díszítettek, selymek, elegánsak. És persze drágák.

Vagy körül nézhetünk itt akár.

Egy másik, szintén közepes méretű de sokkal szebb pláza egy átlagos napon.

A férfiakról se feledkezzünk el:

Üzletek a legforgalmasabb plázában:

Hogy a ruha teszi-e az embert? Lehet. Bizonyos mértékig minden bizonnyal. Lehetnek korlátozottabbak a lehetőségek az önkifejezésre az öltözködés által de talán még ez sem igaz. Itt is mint a világ minden részén a ruházat kifejezi milyen szubkultúrához, társadalmi osztályba, életkorba tartoznak a nők, a viseletet meghatározhatja milyen közegben fogják hordani vagy akár az aznapi kedvük.

Emellett persze tudni kell, hogy alatta hétköznapi csinos ruhát rejtegetnek hiszen ők is tetszeni szeretnének… de nem mindenkinek, csak a férjüknek. 

A követendő viselkedést pedig ideje korán elkezdik a gyermekekbe nevelni…