Vagyok aki vagyok

Vannak rosszabb napok. Van amikor a szülő vagyis akar én, az anya nem a példaértékű, könyvekben unásig hajtogatott, józan ésszel felfogott, álomból felriasztva is tökéletesen megfelelve előadott, utánozni való formát hozza. Az összes baba-mama enciklopédia,  vagy ön jelölt iróva avanzsált szuper dada nem tanított annyit mint ma a négy éves lányom egyetlen mondattal.

Nem volt ma igazan jó napunk. Az igényeink, lehetőségeink, szükséges teendőink csak nem akartak szinkronba kerülni. Így aztán mi sem. Késő délután, mikor haza értünk kissé elcsigázottan meg mindig nem sikerült ráhangolódni a valós szükségleteikre a gyerekeknek. Én gondolhattam, hogy aktív játékra vágyik, építésre míg valójában a csendes semmit tevés, korai vacsora és pihenés volt leginkább a szükséglete.

Én mondtam valamit, ő mondott... jött a jól ismert dulifuli viselkedés. Jól ismert de nem mindig jól kezelt... Ne viselkedj bután... mondat...
- Te azt mondod, hogy én buta vagyok - rója fel nekem.
- Dehogy mondok ilyet, nagyon okos vagy, csak olykor bután viselkedsz pedig nem vagy az!
- De azt mondod...
- Nem mondom....
Próbálja nekem elmagyarázni, hogy rosszul esnek neki dolgok... ha nem látnám. Rám néz és azt mondja, de hát anya ÉN CSAK VAGYOK AKI VAGYOK!

Megdöbbenek. Milyen bölcs vagy kislányom. A jövőben sokkal jobban megválogatom a szavaimat. Törekedtem rá eddig is de talán mégsem figyeltem eléggé.

Majd vacsorát készítek. Levágom a kenyér héjat...
- Levágod nekem? Tudod, hogy nem szeretem?
- Igen tudom, mert ismerlek...

És közben azon gondolkodom, hogy vajon tényleg így van... ? Talán igen, csak olykor többet várok el mint amit magam is adni tudok... A gyerekek pedig tanítanak a maguk őszinte módján amiért hálás vagyok mert nekik is lehet igazuk... sőt ők maguk annyira igazak.