Stílus, ami örök

Stílus. Kialakítása évekig eltarthat és egy fajta önismereti út. Mondhatnám, hogy az ideális ruhatár felépítése hosszú folyamat de ez pont, hogy nem csak ruhatár. Sokan adnak tanácsot és mondják meg mit hordj ha magas vagy ha alacsony, ha sovány, kövér, aránytalan… ha konzervatív ha trend követő, ha romantikus vagy inkább fiús, esetleg komolyabb, irodai öltözéket kedvelő… Aztán mégis csak egyedül maradunk az úton mert igazából senki nem segíthet nekünk, senki nem találhatja ki helyettünk, hogy kik is vagyunk,

A kiválasztott ruhadarabok ideális esetben passzolnak a személyiségünkhöz, a fizikai adottságainkhoz, követik az életvitelünket, a korunkat és a pénztárcánkat is.

“Minél érettebbek vagyunk, annál egyszerűbb lesz a stílusunk”- mondja Christian Dior.

Dior talán tényleg eltalált egy fajta igazságot… Az érettséget van aki fiatal korában eléri már és van aki soha, kevés neki egy élet is. Vannak akik az évek múlásával nem érettek csak korosak lesznek… ez persze nem zárja ki a maguk boldogságát…

A poszt apropóját adja, hogy ismét adott egy új életciklus vele együtt érkeztek új színek és formák, kiegészítők melyek eddig soha nem érdekeltek. Elgondolkodtatott, hogy tényleg mondhatjuk a stílusunk örök…?

A kisvárosi, a nagyvárosi, a fiatal, érettebb, terhesség előtti majd utáni stílus mindig változásban volt. Ehhez adódott és befolyásolta nem kis mértékben a költözés Európán belül majd kívül. Már Angliában is szívesen nézegettem az emberek megjelenését, a sokszor bohókás ruhadarabokat, a rengeteg kiegészítőt, ahogy a színeket merik viselni, hogy dacolnak esetleg a makulátlan szépség hiányával és kedvezőtlen időjárással. Egy idő után szimpatikus lett. Itt egészen más benyomások érnek ismét. A nők öltözködéséről már írtam. Egyszerre letisztult – főleg az abaya miatt – és mégis gazdag a stílusuk, igényes, képes feltűnő és ugyanakkor egyszerű lenni. A divat új fogalmat nyert. Jól esik beemelni egy egy ötletet és vegyíteni a klasszikus elemekkel kicsit csillogóbbá, színesebbé tenni az eddigi megjelenést.

Mégis… talán tényleg létezik mindenkinek egy, a számára legideálisabb megjelenés ami állandó. Amiben megtestesül a szelleme a személyisége melyet nem viselnie kell hanem ő maga. Egy fajta minőség, természetesség és magabiztosság.

Közel áll hozzám az egyszerűség, a letisztultság. Hiszek még mindig a tyúkláb mintás szűk szoknya és ing tökéletességében ahogy egy mélykék öltöny, díszzsebkendő és fehér ing férfias üzenetében is. Szeretem az e fajta egyszerűséget amely nem harsány, nem kiabál, hogy felhívja magára a figyelmet,  melynek értékét a finomság és összhang adja.

A klasszikus darabok – mint a kis fekete ruha, a capri nadrág, egy gyöngysor, a férfiak barna velúr cipője vagy szűkre szabott farmerja – minden korban és földrészen naprakészek.

Felfrissíteni a megjelenésünket jó, üdítő, érdemes mazsolázni az aktuális trendből akkor is ha nem hagyjuk, hogy a divat szabja meg mit viselünk ha nem kezdünk el egyen ruhákat viselni és őrizzük a stílusunk. Hiszen míg a divat a ruhákról szól, lényeges pontja az ár és folyton változik addig a stílus, a stílusunk a viselőjéről szól, érték teremtő és folyton fejlődik.

a ruha teszi(?)

Abaya, disdása, csador… és még sorolhatnánk az arab kultúrához tartozó öltözékeket. Több féle utcai ruhát fedő lepel van, a szabottól a valós lepelig amit csak derékban megkötnek, rengeteg kendő és sál féle amit a nők roppant ügyesen tekernek a fejükre, a férfiaknak is ott van a kis sapka amit a vidékünkön is viselnek vagy az emirátusban hordott négyszögletű kendő és rajta a kötő. Természetesen fontos a kendő színe, mintája, a kötő sem mindegy… ezzel pozícionálva társadalmilag a viselőjét.

Európai szemmel (és ésszel) az ember – igazából nem is tudja mit várjon az országtól, a vidéktől – azt vizionálja, hogy itt, a Közel-Keleten a nők majd mind fekete kísértet lepelben mászkálnak, talán csadorban is… esetleg olyanokban amiket Angliában is láthattunk… a férfiakig el sem jutunk képzelőerőben.

Nos. Az eredmény egyrészt hasonló másrészt teljesen más. Akikkel Angliában találkoztam ők leginkább pakisztániak voltak, csadorban. Sokszor teljesen lefüggönyözve… borzasztó volt. Először is mert ő láthatott engem de én nem őt. Az európai közegben hihetetlen módon kiríttak ahogy fekete árnyként bolyongtak a maguk tempójában az üzletekben.

Ezzel a képpel az emlékeimben ért a meglepetés. 

Szó sincs arról, hogy fekete ruhás szellemként járnak a nők, hogy ugyanúgy néznek ki, zsák módjára egyik mint a másik… No nem. Kell egy kis idő míg rááll az ember szeme és felfedezi, hogy az európai sztereotípiákat elvetve igenis gyönyörű abayák vannak, csodaszép anyagokból, jó szabással, díszítéssel, gyönggyel, selyemszálakkal és egyéb csodákkal kivarrva, az abayában is látszik ki a jó nő és ki nem.

Abaya: fekete, földig érő, teljes testet elfedő, köpeny vagy ingfazonú ruhadarab. A hajuk elfedésére hosszú, széles sálat hordanak amit a kontyra tekernek rá. Ez elég érdekes és szintén kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy nincs annyi és olyan hosszú hajuk amiből ekkora kontyot kreálnak, viszont megtoldják a fejük tetején egy jókora felcsíptethető rózsával. Erre kerül aztán a kendő.

A kendő, amely szinte az összes vallásban megjelenik más és más célzattal és funkcióval. Az iszlámhoz hasonlóan a zsidó vallásban is a szemérmesség jelképe de volt idő amikor viselője nemességét és méltóságát jelezte, ugyanakkor szimbóluma volt annak is, hogy a nő nem tekinthető férje tulajdonának. A keresztény vallás máshogy vélekedik. A gondolatmenet az, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje pedig a férfi. Az az asszony aki fedetlen fővel imádkozik vagy mutatkozik megszégyeníti a férjét. A férfinak nem kötelessége befedni a fejét mert Isten képmása az asszony azonban a férfi dísze… hiszen nem a férfit teremtette az Isten az asszonyért hanem az asszonyt a férfiért… ezért viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll.

Hmm és a keresztény kultúrkörben gondoljuk az iszlámot merevnek, elnyomónak, a nők számára élhetetlennek… 

Tehát a kendő fontos, viselik is mindig. Ha nem abayaban vannak hanem egy – nekem végtelenül tetsző – hosszú kissé harang szabású szoknyában és szűkített fazonú kiskabátban, a kendő fent van.

Egy kis bevásárló körút. Beszerezhetjük a kendőnket például egy ilyen üzletben ahol szebbnél szebb darabok vannak. Egyszerűek vagy díszítettek, selymek, elegánsak. És persze drágák.

Vagy körül nézhetünk itt akár.

Egy másik, szintén közepes méretű de sokkal szebb pláza egy átlagos napon.

A férfiakról se feledkezzünk el:

Üzletek a legforgalmasabb plázában:

Hogy a ruha teszi-e az embert? Lehet. Bizonyos mértékig minden bizonnyal. Lehetnek korlátozottabbak a lehetőségek az önkifejezésre az öltözködés által de talán még ez sem igaz. Itt is mint a világ minden részén a ruházat kifejezi milyen szubkultúrához, társadalmi osztályba, életkorba tartoznak a nők, a viseletet meghatározhatja milyen közegben fogják hordani vagy akár az aznapi kedvük.

Emellett persze tudni kell, hogy alatta hétköznapi csinos ruhát rejtegetnek hiszen ők is tetszeni szeretnének… de nem mindenkinek, csak a férjüknek. 

A követendő viselkedést pedig ideje korán elkezdik a gyermekekbe nevelni…