Ismét óvodás hírek. Amióta külföldön élünk nagy félelmem, hogy hogy is lesz amikor Alíz lányom idegen nyelven óvodát kezd… Nem fog érteni szinte semmit és őt sem… hogy tud majd beilleszkedni így hiszen még magyar közegben is visszahúzódó sokszor. Nos elérkezett az idő, még nyáron beírattuk egy angolok által vezettet oviba és vártuk vártuk a napot amikor is elkezdi majd… Beszélgettünk róla, hogy a gyerekek hogy várják és az óvó nénik is… Aztán elérkezett az idő, megjelentünk kiszemelt intézményünkben, hogy nem sokára kezdene a gyermek… és nem volt szimpatikus. Magyar rendszerhez szokott lelkem sok mindent nem tudott felfogni vagy ésszerűsíteni az ott hallottakból. Egyrészt itt az étkezés abból áll, hogy egy kis konyhában elfogyasztják a gyerekek a házilag csomagolt elemózsiát (már ez nagyon furcsa de magyarázzák minden félével, ahogy annyi féle náció és stb…) de ami igazán nem volt számunkra megfelelő az intézmény vezető személyisége, ahogy beszélt a gyerekekről, arról, hogy beszoktatás nincs náluk, a rendszerről, hogy kora reggel – lehetőleg pontosan – legyen ott… arról nem esett szó, hogy hogy fognak segíteni neki, hogy kívánják felzárkóztatni, mi fog történni ha ez vagy az lesz a baja a gyermeknek…
Eljöttünk… az apja hallgatagon én ismét szorongva, a gyerek pedig pár nap múlva kinyilatkoztatta, hogy neki ez nem tetszett, nem voltak kedvesek.
Véletlenül kaptuk az infót egy másik óvodáról, megnéztük és döntöttünk, átíratjuk oda. Nem is kellett csalódnunk, mindenki kedves, foglalkoznak külön Alízzal, tanítgatják a nyelvre, igyekeznek felzárkóztatni, szeret oda járni és én végre nyugodt vagyok ebben a témában. :)
