2006. október 14. Ez volt a jeles nap. Egy gyönyörű októberi nap abban az évben amikor igazán csodás ősszel kényeztetett minket otthon az univerzum, még októberben is 20-25 fokkal. Most 3 országgal arrébb és két gyönyörűséggel gazdagabban ünnepeljük a 6. évfordulónkat. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: család. Összes bejegyzés megjelenítése
vasárnap, október 14, 2012
szombat, március 10, 2012
Egy átlagos nap…
Pillanatképek egy egy egy átlagos napból. A lányok játszanak hol együtt hol külön külön… rosszalkodnak szintén hol együtt hol külön… szemezgetés a telefonnal lekapott pillanatokból :)
Kezdhetjük rögtön Alízzal a sort aki mostanában kiéli minden kreativitását minden lehetséges helyen ahol nem kellene. Firkál, rajzol, ceruzával, tollal, zsírkrétával, szőlőzsírral, rúzzsal.. ja, amint látszik ragasztóval… és ami még eszébe jut. Kezdem azt hinni meg nem értett zseni a gyermek és mi vagyunk a kibontakozásának a kerékkötői. (majd jó pár év múlva minden bizonnyal megmosolyogtató lesz olvasni kislányom de most amikor a szoba faláról vakarjuk a zsírkrétát, a kisházadról a méregdrága rúzsom, a másik szoba faláról a szőlőzsírt ami le sem jön :( az üvegajtóról a ragasztót és tegnap éjjel amikor a filccel kipingált hercegnőidet mostam… nos jelenleg kezd elhagyni minket a humorérzékünk kissé) Tehát rajzol, pingál, firkál, amúgy meg vág szecskáz a kis műanyag ollóival amit csak ér… Na jó, mára nem mindent mert volt néhány eset ami után hátrakötöttük a kisasszony sarkát. Értelmes, okos gyermek, tudja jól, hogy PAPÍRRA rajzolunk, festünk ragasztunk, azt vághatja, tudja hol találja ezer szám…
Az eszközöket ha elrakom felkutatja, ha nem éri el kisszéket visz oda, találékony. Megfosztani nem akarjuk ezektől, had tanulja, had használja mi meg túlélünk…
Itt tényleg a táblára fest a kis tündérke, mint általában azért :)
Krumpli nyomdázunk :)
Kiszolgálja magát Alíz, répát hámoz nagyon ügyesen, 2,5 évesen.
Csendes, nyugodt pillanat, mesét néznek a csajok, ha jól emlékszem Vuk-ot :)
Sokat sütünk, tevékenykedünk együtt a konyhában. Alíz élvezi, hogy segíthet, látja hogy készülnek a sütemények… így tanul a leánygyermek.
Járunk parkokba és játszóterekre, egyedül és barátnőkkel.
Együtt is játszanak néha néha… :)
Mrácska járni tanul az alkalmi járássegítőjével :)
És persze megtalálta a szekrényt, pakol…
No meg a konyhaszekrényt is… és pakol…
Olykor bőgnek mint a záporeső… :) ilyen is van…
Ez az utolsó kép pár nappal ezelőtt készült. Alíz festeni próbált de a húga nem hagyta és tolta az állványt. Előtte már voltak akciói a kicsinek, elorozta Alíz málnás tálcáját és egy pillanat alatt befalta, aztán talált hozzá egy kis krétát, zöldet… majd kimert egy virágcserepet és evett egy kis földet… miközben azt mostam ki a szájából előbukkant egy kis gumi hercegnő ruha is 
Nem egyszerű velük de Alíznál sem és most sem tesszük sterillé a lakást, nem pakolunk el mindent egy húsz alatt csak a veszélyes eszközöket. Meg kell tanulnia neki is ahogy a nővérének sikerült, hogy vannak dolgok amiket bizony nem szabad bántani.
Hogy ezt a napot megkoronázzuk elmentünk még a parkba kicsit játszani és rollerezni. Aznap éppen nem volt túl kegyes az idő. Alízt ez éppen nem zavarta, szerinte pont ideális volt egy kis pocsolyázáshoz…
Egyre nagyobbak, egyre többet fognak együtt játszani, egyre jobbak lesznek…
csütörtök, február 02, 2012
KArácsony 2011
Óriási készülődéssel telt az ünnepvárás hiszen nagyobbik gyermek ma holnap 3 éves lesz így aztán kezdi felfogni, hogy mi is történik ilyenkor… karácsonyfa, nagyszülő látogatás, ajándékok… Sütöttünk néhány adag mézeskalácsot amit ajándékba elcsomagoltunk a családnak, haza utaztunk, nagymeglepetésre ott vártak minket a mamáék aztán barátok, barátnők látogatása és elérkezett karácsony napja. Alíz elment az édesapjával sétálni egy nagyot majd mikor belépett az ajtón kérdezte, hogy “na, járt itt a jézuska?”. Hát nem is tudom mondtam… mintha hallottam volna valamit… És tényleg, ott volt a nappaliban egy szép nagy fa feldíszítve, alatta ajándékok.
szerda, szeptember 07, 2011
Így szülünk mi :)
Most ez olyan (minimum) furcsa kijelentés lehet de csak arra céloztam, hogy spontánok, lazák, rugalmasak voltunk. Mindenki aki csak részt vett Míra érkezésében, értsd férj, szülésznő, imádott orvos. 18-án reggel éreztem azt a bizonyos húzó fájdalmat amiből aztán sok minden lehet… Alízzal 1 hétig is tartott az állapot. Kedves orvosom megjósolta, hogy (nyitottságomból adódóan) nem lesz itt még annyi idő sem mint amennyi Alíznál sem volt. Szóval ahogy érzem itt az idő induljak be a klinikára. Ő már arra a bizonyos hétvégére elutazni sem mert, várta erősen, hogy hívom és jönnie kell.
Tehát fájdogálás, zuhany, nem múlik… hmm telefonálni kell. Szülésznőt hívom, gyere be megnézzük. Orvost is hívom, akkor ő ma már csak a városban marad azt mondja… mondom ugyan menj csak el nyugodtan nem lesz itt semmi 
Felhívom kedves családi barátunkat Gergőt, hogy be tudna vinni így férfi ember híjján?
Szülésznő haza sem akar engedni, orvos detto… nyitva a kapu, kicsike bármikor érkezhet. Kérlelés, gondolkozás, erős agyalás a lehetetlenre vállalkozás, hogy húzzuk ki holnap délig. Vagy… estig kapok időt. Férjet felhív, hogy állsz a munkával? – Kész vagyok. Remek, akkor itt az idő menj haza, csomagolj és indulj a reptérre, holnapig nem várhatunk. Fapados oldalon új jegy vétele, édesapa indul a géphez én még estig haza, 8 körül találkozunk.
Pár óra otthon, ismét egy kedves barát megkérése, hogy Norbi drága mit csinálsz ma este… miért szülünk? 
Íme a legutolsó pocakos kép a klinika folyosóján várakozva. 
Aztán szülőszoba elfoglalása, szokásos teendők, orvos érkezik akivel megbeszéltem, hogy most mindenképpen EDA-s szülést szeretnék. Ctg… várakozás…ctg…várakozás… EDA beszúrása (ami eléggé fájdalmas és kellemetlen de megéri) Férj közben amilyen gyorsan csak tud repül…
Végre leszáll a gépe, délelőtti fuvaros barátaink várják a reptéren és száguldanak vele a kórházba, közben nálunk burokrepesztés és események felgyorsulása. Végre megérkezik már gyakorlatilag a tolófájásokra, köpenyt fel és akkor itt vagyok gyerünk anyukám.
Míra kicsikénk pár perc múlva kint van. Az orvosom közli, hogy jó, hogy itt vagy, ennél lassabban már nem bírtunk szülni 
