Amikor túl nagy a csend… ez az a mindig feltűnő, egyszer csak az emberbe belehasító felismerés… a gyermek valószínűleg éppen valami nagy disznóságot követ el…
A miénk éppen magán, nagy műgonddal alkotta a fürdőszobában az első sminkjét :))
Gyönyörű :))
… eleven, csintalan, huncut, gézengúz, csirkefogó, kópé, csibész, zsivány, ördögfióka vagy egyszerűen csak rossz.
Pár perc oda nem figyelés… neszez, kicsit pakolászik de amúgy gyanúsan csendben van… Mit is csinálhat…
Kinyitotta a mosogatógépet, ártatlan képpel ücsörgött a lenyitott ajtón és nézegette milyen kincsek is vannak bent.
Aztán feltúrta a szomszédos nagy fiókot, kiszórt fél csomag spagettit, azt ott hagyva minden tiltás ellenére kezelésbe vette a rizspapír állólámpát és megcsonkította némiképp… mindezek után még keresett egy célszerszámot a konyhaszekrényben és merőkanállal nekiállt kimerni a cserepes virág földjét. Az én álom jó kicsi lányom. :-)
Gyermekünk jó ideje adekvát választ ad eldöntendő kérdésünkre bólintás vagy fejrázás formájában. A múlt este ezt továbbfejlesztette…
Kérdezem, Alíz szomjas vagy? Bólint – igen.Tessék itt az üveged. (kicsi baby sport kupakos üveg amiből profin iszik de éppoly profin locsolja is ki belőle a vizet ha úgy tartja kedve)
Gyermek iszik, nem kér többet, kezdődik a játék és locsolja a mama szőnyegét.
- Akkor kérem az üveget, ki nem locsoljuk.
Jön vissza. Veszi ki az üveget a kezemből és azzal a lendülettel fordítja is felfelé. Üveg ismételten elkobozva. Leánykánk megint jön.
- Mondd csak, szomjas vagy? Kicsit gondolkozik, a szeme már nevet és egy nagyot bólint.
Ki lehet találni mi következett… már csorgott is a szőnyegre.
Utolsó felvonás.
- Szomjas vagy? Csak akkor kapod meg az üveget ha inni fogsz belőle.
Bólogat – igen, igen, kérem. Feszülten figyelem. Emeli a szájához… anya kezd mosolyogni, milyen jó kislány mégis… megkerüli az asztalt, elsétál a szoba másik felébe… már nevet és persze önti is kifelé.
Azt kell mondjam a lányom 17 hónaposan átvert. :-)
Tapasztalt háztartás vezető anyukák, akik azt hiszik tudják mire való egy salátás tál, egy serpenyő, tésztaszűrő vagy fazék fedő… mind nagyon tévednek. :)
Alíz a szokásos minden napos konyhaszekrény kipakolás után megmutatta nekünk mire valók ezek valójában.
Szóval a salátás tál funkciója igazából nem az, hogy abban készítsük vagy tálaljuk a salátát, inkább egy csinos kalap. :) Hogy is nem tűnt ez fel nekem eddig.
Hogy a serpenyőben süssünk valamit szintén túl unalmas. Inkább álljunk a tetejére és onnan kiabáljunk vagy bele, aztán – bár nem gondolom, hogy a legkényelmesebb – de muszáj kipróbálni hogyan lehet belekucorodni.
Adott volt még a tésztaszűrő, ami érdekes, lyukas, franc sem tudja mire való. Kalapnak minden esetre elég nagy… ahha viszont pont belefér a kis fokhagyma gerezd sejhaj, tehát tökéletes lesz mesét nézni. :)
Kihagyhatatlan természetesen a fedő mint cintányér. Igaz nem zománcos mint gyerekkorunkban de azért ez egy örök darab ha már konyhából csenjük el a játszáshoz valót.
Kimaradt most a többi kellék, mint lábasok, sajtreszelő, tortaforma… igaz azok leginkább a toronyépítésekhez valók. :)
Ahogy írtam már, Alíz ráérzett a pancsolás, tocsogás, pocsolyákban való dagonyázás, rózsaszín édes csajos kiscsizmában minél rémesebb kismalaccá válás gyönyörűségére.
Vagyis a kis csizmáról egészen pontosan most kívántam szólni. Szóval az volt a botor elképzelésem - látva mit művel elsőszülött gyermekem a parton önfeledten – hogy majd a csizmáját ráadva kihúzom a méregfogát ennek a kis disznólkodásnak. Nem mintha zavarna, de abban aztán jöhet mehet, akár térdig állhat a vízben aminek azért nem túl komfortos a hőmérséklete… Nos, Alíz másképp gondolta és ezután lendült csak bele igazán, 5 percen belül a sárban ülve koszosabb volt mint valaha.
Aztán produkció… Még próbáltuk egy gyenge “Alízka neeem”-el megállítani de persze nulla eséllyel.
Mit tehet két szülő ilyen esetben… nálunk az egyik fényképez a másik videózik. :-D
Mindezek után haza felé induláskor kaptunk még egy ilyen pillantást szeretett kislányunktól. Kb. ez volt benne, “most van valami gond?”
És egy ilyet is, hogy azért nagyon jól éreztem magam… :)
Ide kívánkozhatna még sok sok kép, amikor “csak” játszottunk, homokoztunk, sétáltunk lent a víznél… (galériában fent vannak)
Íme, milyen is, amikor 15 hónapos gyermekünk jól érzi magát egy skót tengerparton.
(alul, lap alján blog zene megállít és katt a videóra)
… ennyi volt az ára gyermekünk kis tengerparti pancsolásának. Úgy döntött őt aztán nem érdekli a lapát meg a kis gereblye, homokozni unalmas, bezzeg az apály után visszamarad kis belvizekben, pocsolyákban menetelni, tocsogni élvezni, ahogy a papucsban ki-be folyik a sáros víz… na az valami. :)
Hát persze, hogy hagytam. :) Végre jó idő volt, meg nem fázhatott, még a kijövő hullámokba is merülhettek bokáig az unokabátyjával.
Egy kis skót nyár. :) Itt kezdi a két díszpinty… ha nem lenne elég sár Alíz papucsában akkor a bátyó szívesen gondoskodik ám róla. Aztán ami belefért utána.
folyt köv…
Reggel pár pillanatra egyedül hagytam Alízt a szobában. Aztán hirtelen rádöbbentem túl nagy a csend. Vajon mit is csinál…
Úgy tűnik nem esett messze az alma a fájától. :-)
Persze nap közben sem árt figyelni a kisasszonyt. Most már az összes számára elérhető helyre felkapaszkodik, onnan lerámol, mindent megkóstol, mindent megszerel, megnéz esetleg elrak lehetetlen helyekre. Kedvencek a papucs és koszos cipő nyalogatása, csendben de azért élvezettel cuppogva ahogy van egy kis idő a meglógásra.Babakocsi kerék nyalogatása. Nem veti meg a szennyes ruha szortírozását és persze minél nagyobb körben való szétterítését. Telefon(ok) megszerzése és birtoklása prioritást élvez minden előtt és minden igyekezetet és hisztit megér, és persze nagy hozzáértéssel nyomkodni, rágni, nyalogatni, hogy utána véletlenül se lehessen használni napokig rendesen.
Aztán ha van olyan szerencsés pillanat megkaparintani kamerát, fényképezőgépet, laptopot, arra rávetni magát és nyomkodni mert hát a szüleitől is ezt látja, így kell.
Stikában lépcsőt mászni, hogy az anyja infarktust kapjon amikor meglátja már az x-edik lépcsőfokon és azt sem meri mondani gyere le csak gyorsan elindulni érte.
(na jó, ő sem volt különb gyerekkorában: 
És még lehetne sorolni mindenféle kábel megszerzése, újságok miszlikre hasogatása és aztán megkóstolása és a többi és a többi…
