Az utóbbi években észrevettük, hogy nem órákban, napokban mérjük az időt hanem sokkal nagyobb léptekben. Ünnepekhez, eseményekhez viszonyítunk. Ha valami két hónap múlva lesz az már szinte itt van, pár héten belül pedig abszolút a kertek alján… Repülnek a napok a hetek, ami régen egy örökkévalóságnak tűnt most fel sem tűnik.
Vártuk a karácsonyt, az új esztendőt, aztán, hogy február végén érkeznek otthonról a barátok. Készültünk, tervezgettünk aztán egyszer csak megérkeztek, itt voltak. Igazoltan voltam tehát távol, kirándultunk sokat, tengerparton, sivatagban és a hegyekben, láttunk delfineket, várakat, oázisokat és kis rom falukat. Sokat sütöttünk, főztünk… együtt voltunk… hamar elrepült az idő.
Emlékül egy kis videó.
A következő várakozásra okot adó esemény pedig Alíz lányunk negyedik születésnapja. Természetesen zsúrral, vendégekkel tortával… :)
3 megjegyzés:
Megalike :)
Nagyon jó az összeállítás.
Köszi Andi! :) Benneteket is szeretettel várunk és szívesen látunk ha úgy adódik és egyszer eljöttök meglátogatni minket!
Aranyos vagy, ha úgy alakul, szívesen :)
Lara épp a napokban emlegette Alízt. Azt mondja nekem: anya emlékszel arra a barátomra, akit úgy hívnak Alíz? Mikor megyünk a házukba? :)) Mondom, ez nem olyan egyszerű, elővettem a földgömböt, hátha tudom érzékeltetni a távolságot, bár szerintem így sem vette még az adást :)
Megjegyzés küldése