Váltás

Nyáron lesz egy éve, hogy férj meglepett egy új laptoppal.
Haladni kell a korral édesem - mondta... - ezt az ős kövület régi gépedet most már felejtsd el, légy üdvözölve a Macintosh világában.

Nem is tudtam hirtelen, hogy szerettem volna-e ekkora váltást megugrani. Persze az emberek többsége ha kap egy vadiúj mac-et fülig ér a szája, már nyomja is a régi gépen a shut down gombot és onnan kezdve büszkén csatlakozott a szűkebb réteghez, az almáshoz.

Én meg... én meg néhány dologban olyan maradi vagyok. Nem a nagy stratégiai döntésekben, azokban rugalmasan, tisztán képes vagyok dönteni, felmérni, cselekedni. De néhány tárgyamhoz igenis kötődöm. Talán nem kellene. Nem kellene kötődnünk tárgyakhoz sem lakhelyhez, lakáshoz, bútorhoz... még talán emberekhez sem... Folyamatos önanalízisemnek hála ismerem a korlátaim, a dolgokat melyek kielégítenek, amelyek elégségesek számomra a boldogsághoz és amelyeket kontrollálni tudok. Ide tartozott a régi gépem is minden hibájával és hisztijével. Lelke van, nem vitás.

Tehát csak nem akaródzott váltani. Inkább nehezíttettem az életem, egyiken voltak a régi fényképek, a másikon az újak, a régin a megszokott programjaim még ha kicsit lassan is működtek az új szuperen szinte semmi.

Aztán ahogy lenni szokott az életben ha nem tudunk tovább lépni - pedig esetleg jobb lenne egy új vonal - majd jön valaki vagy valami ami segít ebben. Nekem ebben az évben a kisebbik lányom aki egy pillanat alatt elintézi az ilyen ügyeket. (miatta kellett napszümeveget cserélnem amikor is egy mozdulattal letörte a régi imádott de abszolút csere érett szemüveg szárát)

Most is bizton számíthattam rá. Folyamatos locsolás mániáját egyszer csak kiterjesztette a laptopomra is... Szerencsétlen gép beázott, azóta se kép se hang. Bizakodom benne, hogy újra tudják éleszteni és nyugdíjas éveit még élheti mellettem.

Konklúzió? Csak a szokásos. Ha elodázzuk a szükséges lépést majd hozzá segít az élet, hogy induljunk. Az új gépet azért majd igyekszem kicsit testre szabni, kompatibilissá tenni a megszokott dolgaimhoz. Amúgy meg időszerűnek érzem egy ideje, hogy éljek végre sokkal egyszerűbben... például ezúton. :)