Kell egy kis áramszünet…

… de nem csak időnként. A napi rutin lehet unalmas, fárasztó, a kisgyerekes lét korlátolt, otthon falai közé szorult, monoton… századszor ugyanazt elmondó, egyik zűrzavart éppen felszámoló és máris a következő – tehát állandónak tekinthető – takarítás körül zajló. Közben folyamatosan a gyermekeket szem előtt tartó, fejlesztő, estére kimerült – de gondolkozol, hogy miben is, hiszen csak főztél, sétáltál, homokoztál, babáztál, mesét olvastál, rajzoltál… nem jutottál addig, hogy bármilyen “értelmes” felnőtt dolgot végezz – kissé türelmetlen.

Mikor a gyerekek alszanak új dimenzió nyílik, nézed őket milyen szépek, aranyosak, előkerül egy kis önvád is esetleg, lehetett volna még több energiám, időm, foglalkozhattam volna többet vele, igazságtalan voltam ezért vagy azért… De…

De én is csak ember vagyok… szimplán… nem szuper sem “ős” anya. Minden szeretet mellett sokszor nem tudom azt a maximumot adni ami fejben megvan és szeretném. Egy dolog biztos és könnyen elfogadható, ha az embernek nincs energia tartaléka, ha a saját raktárja üres akkor hogy is adhatna másnak például a gyermeknek.

Feladat adott, tehát időt kell nyerni… Na, de honnan lehetne… Az egész nap betáblázva reggeltől a fürdetésig. A kisebbik velem van non stop majd csak ősztől lesz óvodás. Tőlük hiába is venném el az nem jelent termékeny magányos pillanatokat számomra ami tudom, hogy feltöltene.

Marad a jól bevált kora reggel. Már csak egy kis esti átszervezés szükségeltetik, tv nézés gyakorlatilag mellőzve és órákon keresztül internet előtt bambulás, szörfözés szintén minimalizálva. Korai fekvést pedig követhet korai kelés és máris adott majdnem két óra ami csak az enyém.

Hogy mit lehet kezdeni ilyenkor? Például megnézni a napfelkeltét és sétálni egy nagyot a parton.

Aztán ha belefér még a teraszon egy habos kávé az csak bónusz.

Ha a reggeli órák nem válnak be mert túl korán/sötét/hideg van vagy lusta az ember, gyarló módon szeret(ne) sokáig aludni akkor marad a tesztelt régi módszer. Vagyis férjet szépen megkér, hogy vigyázzon a gyerekekre amíg jó magam elmegyek… hova, kérdezi… kicsit el, egyedül.

Nekem erre a célra mostanában tökéletesen bevált célpont a kedvenc kertészetem. (itt a kertészetek kicsit máshogy néznek ki mint otthon… nincsenek a jól szituált kertészeti áruházak sem kisebb üzletek, nagy területen, szabadban levő árudák ezek rengeteg növénnyel)

Egy kis séta itt úgy, hogy a kutya nem szól hozzám, kis növénymustra, kikapcsolódás és mehet tovább a nap.