A rengeteg új dologgal mint mozgásfejlődés, értelmi, érzelmi fejlődés elérkezett az életünkbe a rossz alvás időszaka is, megtörve Alíz egész éjszakás alvási szokását.
Mit is kezdjünk a helyzettel? Jöjjön a jól beváltnak hitt alvástréning? Tényleg “elronthatjuk” azzal kisbabánkat, ha a szüleivel alszik?
“Hagyd sírni, majd holnap már kevesebbet sír, következő nap még kevesebbet, és meglátod megtanul elaludni!”
Az alvástréninget néhány évtizeddel ezelőtt a kor divatos pszichológiai irányzatának megfelelően javasolták az anyukáknak, szüleinknek is akár. Az éjszakai sírást egyfajta magatartásnak tartották, nem a természetes testi, lelki fejlődés velejárójának. Ennek szellemében a meg nem erősítés elvét alkalmazva lehetett azt a megoldást választani, hogy ha nem erősítik ezt a magatartást akkor ez a magatartás rövidesen megszűnik.
Csakhogy babánk sírása nem más mint bababeszéd. Az egyetlen kommunikációs csatornája a gyermeknek a külvilág felé.
Hibás magatartásnak tekinteni éjszakai sírását, nehéz elalvását, nem válaszolni hívására hosszú távú következményeket vonhat maga után.
Egyrészt ha senki nem figyel rá, akkor sérül az ébredező önértékelése. Fejlődésének egyik alapvető tényezője, hogy válaszreakció érkezik egy-egy jelzésére, ezután továbbfejleszti az adott cselekedetet. Megfosztva ettől a kommunikációs formától csökken a közlési vágya, kevésbé bízik saját kommunikációs képességeiben. Nem utolsó sorban mélyen megrendül a hite a gondoskodó szülő válaszában.
Mondhatják azt, hogy átsírt éjszakák után lám lám megtanult elaludni. Valójában csak azt tanulta meg, hogy a sírásának nincs közlési értéke, senki nem reagál rá.
Előbb utóbb csalódottan attól, hogy nem figyel rá a szülő elalszik magától. Mindezzel továbbá azt tanítja neki a szülő, hogy adja fel a küzdelmet.
A másik következménye a passzív magatartásnak, hogy akár életre szóló hatással lesz az agyában lévő stresszválaszrendszerre, ezt túl érzékennyé teheti. Így könnyen érzékelheti majd a világot fenyegetésként, a benne zajló történésekre reagálhat túlzott szorongással. Ellenben ha a szülő megnyugtatja a gyermekét zaklatott állapotában a gyermek agyában hatékony stresszválaszrendszerek fejlődnek ki.
A következő tanács: “nehogy veletek aludjon, el ne rontsátok a gyereket!”
A legtermészetesebb dolog, hogy ott érzi jól magát a kisbabánk ahol a szeretett személyek közelében lehet. Kívánságát teljesítve, hogy velünk lehessen arra tanítjuk, hogy bízzon bennünk. A mi feladatunk, hogy biztonságos környezetet teremtsünk a gyermeknek, ahol magabiztosságra tesz szert, és ebből alakul ki majd a természetes önállósága.
Magunknál maradva igény szerinti alvás van. Alíz szereti a saját ágyát, így alapvetően ott alszik és ha felriad vagy sír akkor ott igyekszünk megnyugtatni. Amennyiben úgy igényli az egész éjszakát velünk tölti ha nyugodtan telik az éjszaka, akkor csak a reggeli órákat lustálkodjuk együtt.
