Éjszaka figyeltem Alízt a szemem sarkából ahogy közöttünk mocorog. Pörgött, forgott, hozzám bújt majd az apjához… próbált. Az édesapja aludt, hiába és hiába próbálkozott, átölelte a nyakát, próbált karokon belülre férkőzni, aludt. Vissza hemperedett hozzám. Nem igényelt semmit, még simogatást sem csak kontaktust, hogy bújhasson és próbált visszaaludni. Ez aztán a karomban sikerült neki jó idő után.
Gondolkoztam, hogy hogy lehet ilyen mélyen aludni. Vagy talán ez tényleg az anyák sajátossága, hogy ilyen (“rossz”) éber alvók, hogy gyermekük minden rezzenésére ébrednek teljes figyelemmel, hogy mi a baj, éhes vagy, szomjas vagy, nem tudsz aludni?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése