Csacsogó fecsegő

Picit túlzás talán a megnevezés de lassan lassan minket is beszippant a könnyes szemmel hallgatjuk és egymást oldalba lökjük, hogy hallod mit mondott… korszak. A teljes zagyvaságot és hablaty nyelvjárást kezdi felváltani ahogy annak lenni kell az értelmes szavak ejtése. Alíz nem sieti el a beszédtanulást vagyis inkább azt mondom amit megtanult annak produkálását.

Bizton állíthatom, hogy ért kb. mindent, sokszor bonyolult dolgokkal is tesztelem és érti, csinálja, nem csak a hozd ide légyszi, vidd oda, hanem olyan helymeghatározásokkal, testrészek meghatározásával, feladatokkal amikről azt gondolnám nem tudja mit is várok. Én korán elkezdtem beszélni az édesapja viszont 2 éves kora előtt nem szólalt meg, akkor pedig szinte mondatokban. Alíz is talán efelé tendál.

Az utóbbi pár nap nehéz volt, fogfájós, lázas, sokat sírós. Aztán nagy alvás után Alíz hajnalban felébredt és kipihenten elkezdett velünk a még félig sötét szobában beszélgetni. Kérdezett:

- Ezs? Ezs? Ezs?

- Ez ágy, ez ablak, ez ajtó…

– Papa? Papa óóól? (apukámmal nagy az együttértés, keresi, hogy hol van)

– Papa nincs itt.

– Papa niii… papa niii hesss… és széttárja a kis kezét. – Papa a mamával van otthon, tudod. Erre aztán megnyugszik. 

Délután azért még keresi kicsit az ágy alatt, a babzsák alatt :-D aztán mivel tényleg nincs itt inkább vált a mamára. Mama? :-)

Sokat énekelget, néha meglepően pontosan, dallamosan. Kedvencek az Ebő ebő ebő… (Erdő, erdő, erdő…) aztán meglátta, hogy esik az eső és elkezdte, hogy ess es ess (Ess, eső ess…) Számol is rendszeresen csak valahogy mindegy szám úgy hangzik hogy ein, ein ein… picit más ejtéssel. :-D És persze mutatja pontosan mit szeretne és miből, ebbe, abba, bele, abban kér inni stb… deertek, ááá meg :-D haladunk de már most nagyon drága tud lenni.