Dzsessz a nappaliból

Estélyi, magassarkú, smink... indulás kettesben. Néhány órára megszöktünk és egy nagyszerű koncertet élveztünk az Operában. 

Drágám, itt vannak a jegyek, néhány hét múlva meghallgatjuk élőben Diana Krallt. Diana Krall? Akinek a zenéjét otthon szoktuk hallgatni, otthon... kandalló, egy pohár vörösbor és ott van a nappalinkban Diana is...

 A helyszín merőben más, távol, egy idegen ország opera házában izgatottan várakozunk.
Egyszer csak minden sallang nélkül megjelenik a zenekar és játszani kezd, az énekesnő leül és zongorázik. Számunkra meglepő módon mert valamiért az a kép élt a fejemben ő "csupán" dzsesszénekes de mint kiderült kiváló zongorista is. Az első sorból élvezzük az öröm zenélést, az egyéni szólókat, improvizálásokat amivel látjuk egymást is meglepik olykor és ilyenkor nagyokat mosolyognak aztán ismét összeérnek a hangok és ritmusok. Valahol máshol vannak, megmosolyogjunk mi is a dobverőket pergető dobost aki mint egy rossz kölyök alig várja, hogy megmutassa mit is tud és ilyenkor mindent belead, a nagybőgőst aki csak akkor nyitja ki a szemét amikor rá kerül a szólózás és amúgy el sem tudtuk képzelni mi mindent ki lehet hozni egy bőgőből vagy a fele más zoknit viselő nem evilági gitárost. Valahol máshol vannak és ha ellazulunk, lehunyjuk a szemünket mi is velük tarthattunk a zene világába.
És csak szólt a dzsessz... nem is tudtam, hogy kedvelem a dzsesszt... eddig a napig.