kapcsolataink

Kisebbik lányom barátkozik. 1,5 éves. A barát aki hozzá hasonlóan nem tud még beszélni sem de amikor meglátja akkor azonnal ott az ismerősnek járó mosoly az arcán, aki hozza az addig használt kismotort és jó szívvel adja át, akivel jó bemenni együtt főzni a házba vagy csak ülni a padon. Csak lenni.

Nagyobbik- lassan 4 éves -  lányomnak már vannak barátai, térben és időben mások és mások. Megtanulta milyen szerezni újakat és megtapasztalta milyen elveszíteni. Van akiket Angliában hagyott, van akit otthon és majd nyáron látni fog. Megismert és aztán lett jó pajtása, barátja itt is aki aztán őt hagyta el egy költözés után. Először tapasztalta meg milyen az érzés és láttuk mi is mennyire fontos már neki is hiszen csekélyke angol tudásával a tarsolyában az óvónő elé állt és kérdezett, kommunikálni kezdett mert tudni akarta, hol van a barátnője.

Mert a barátok fontosak. Egy négy éves is nap mint nap számba veszi a világban, a kis világában hol vannak a barátai és kicsodák. Talán, hogy el ne felejtse őket… beszél róluk nap mint nap. Mi is számba vesszük… de nem beszélünk róluk. Hiányoznak.  Belenyugvással konstatáljuk, hogy szinte lehetetlen barátságot ápolni több ezer kiló méter távolságból, hogy a sok költözéssel - országon belül és kívül – már régen átrendeződtek a kapcsolataink, az élet közhelyesen rohan náluk is pont mint nálunk, események történnek amelyekből kimaradunk és ők is a mieinkből.

Aztán olykor felvesszük az elejtett fonalat, összegezzük mi történt azóta és folytatjuk… ahogy tudjuk, amennyi energiát fektetni tudunk bele. Mert az embernek kell az e fajta kapcsolat, mert kis gyermek korunkban kódolódott amikor együtt beszéltük meg a titkainkat a szekrény mögé bebújva vagy együtt másztunk tilosban az óvoda fájára, hogy igazán önzetlen érzéseket, a jótállást azt az együttlétet amikor egy kapcsolatba csak rakunk bele… azt a barátság jelenti.

Új barátok

Kíváncsi leszek, hogy a kedves apuka majd úgy 16-17 év múlva is ilyen mosolyogva, dagadó büszkeséggel nézi-e ahogy kislánya bandázik. :-) Alíz ismerkedik, szereti az új gyerektársaságot, a fiúkat, az sem baj ha idősebbek. :-)

A 6 éves Dominik és Alízzal egy korú öccse, Olivér jártak nálunk a szüleikkel. Mindenki hamar ráérzett a kódolt szerepekre, a fiúk produkálták magukat, Alíz kacéran mosolygott, kacagott buzdítva a legényeket. Aztán együtt játszottak, Alíz is ment, ölelte a srácokat és Dodot emlegetve aludt el… Hallod apuci? :-)))

állatkerti séta

Bandáztunk Helgával és Vincével, sétáltunk, beszélgettünk, a gyerekek imádták egymást mint mindig, bámulták a nagyobbnál nagyobb állatokat szájtátva vagy simogatták a miniket.

Édesek voltak a gyerekek. Alíz etette Vincét kürtőskaláccsal, szeretettel simogatta és bújt hozzá.

Vince a csókkirály. :)

Kisállat, konkrétan kecske simogatás is volt. Alíz majd ki ugrott a bőréből, hogy ő most oda tényleg bemehet és megszeretgetheti azokat a kis jószágokat.

Ez a kis fekete lett a kedvence annak ellenére, hogy egy kis vadóc volt, mögé került és jól megbökdöste a kis szarvával

Alíz megdádázta, hogy hát csinálunk ilyet? Próbált kognitívan hatni rá, hogy viselkedjen.

 

Mindezek után a kis ördög fajzat persze, hogy az első adandó alkalommal ismét megbökdöste. De Alízt sem abból a fából faragták, nem adta fel és csak a kis fekete kellett neki.

Sokszor csodálkozunk a lányunkon, hihetetlen milyen kitartó és csökönyös tud lenni, amihez ragaszkodik és kitűzi elérendő célként, onnan hat ökrös szekérrel vagy kis kecske szarvával sem lehet eltántorítani.

Szerencsére. :)

Alíz&Vince

Alíz és Helga barátnőm fia, Vince igazi játszópajtások, barátok, szeretik egymást, babásan, édesen, cukorfalatok.

Nálunk jártak látogatóban pár napja.

Alíz megmutatta a játékait, szeretgette Vincét, puszilgatta volna…

És, ismét öleli, puszilja… de Vince pasis, nem romantikázik. :)

Ha nem hát nem… akkor Alíz belevetette magát a felnőttek csevegésébe, felkapaszkodott a székbe, figyelt, mosolygott, lábat lógatott. :) Vince pedig próbált rájönni az a kacsa mitől is áll fel állandóan és a rénszarvas valóban be akarja-e kapni.

  

Volt még mese olvasás a kis kölcsön fiammal és a leánykámmal.