Elkészültek az idei mézeskalács alkotások. Szinte büszke vagyok magamra, egészen gyakorlatiasan megoldottam a dolgot. Sütöttem (jó nagy késéssel) adventi koszorút, kis mécses tartót, formákat, szíveket, fenyőt, harangot stb… minden mennyiségben.
A javát csak fehér írókával díszítettem abból csomagolok Alíznak ajándék pakkokat az ovis néniknek.
Az idei év slágere nálam a szívecskék, fehéren, pirosban, korall színben, pöttyösen, virágosan, belül kicsi szívvel… annyira helyesek.
Jövőre fogok hozni otthonról kis gyöngyöket a díszítéshez mert itt elég gyér a választék e tekintetben… vagy csak én nem akadtam rá a forrásra.
A koszorúnk amin gyorsan meg is gyújtottunk 3 gyertyát.
És végül a helyes kis mécses tartó visszafogottan, fehérben. :)
Most ránéztem a naptárra és szinte meglepődtem, hogy 17-ét mutat. Mindjárt karácsony. Gyerekkoromban vártam, szép karácsonyaink voltak mindig nagy fával, ajándékokkal, együtt volt a család, Aztán felnőttként hol jobban hol kevésbé sürgettem a napot… Manapság ismét várom. Egyrészt a gyerek miatt, látni hogy örülnek… másrészt mert az ünnepeket megtartani jó, kell. Nem lehet minden nap egyen nap… kell az amikor párszor az évben ünneplőbe öltöztetjük a lelkünk és szívünk. Már nem ajándékokért várom, csak az alkalomért. Idővel (korral) talán az ember megtanulja értékelni a minőségi pillanatokat az együtt töltött időt.
Már csak egy hét… Boldog Karácsonyt ha esetleg akad olyan akivel nem “találkozom” már addig!
1 megjegyzés:
Boldog karácsonyt az egész családnak! puszi
Megjegyzés küldése