Az idő mértékegysége

Az utóbbi években észrevettük, hogy nem órákban, napokban mérjük az időt hanem sokkal nagyobb léptekben. Ünnepekhez, eseményekhez viszonyítunk. Ha valami két hónap múlva lesz az már szinte itt van, pár héten belül pedig abszolút a kertek alján… Repülnek a napok a hetek, ami régen egy örökkévalóságnak tűnt most fel sem tűnik.

Vártuk a karácsonyt, az új esztendőt, aztán, hogy február végén érkeznek otthonról a barátok. Készültünk, tervezgettünk aztán egyszer csak megérkeztek, itt voltak. Igazoltan voltam tehát távol, kirándultunk sokat, tengerparton, sivatagban és a hegyekben, láttunk delfineket, várakat, oázisokat és kis rom falukat. Sokat sütöttünk, főztünk… együtt voltunk… hamar elrepült az idő.

Emlékül egy kis videó.

A következő várakozásra okot adó esemény pedig Alíz lányunk negyedik születésnapja. Természetesen zsúrral, vendégekkel tortával… :)

ünnepről, óévről, újévről

Csoda nagy fa, csillogó szemek, öröm a legfontosabbak kicsi arcán, meglepődés és boldogság… vendégek, születésnapozás, kis kirándulás… szép volt, a mi ünnepünk volt csak magunkról szólt, együtt voltunk boldogságban, békességben.

Más volt valóban mint az eddig megszokottak de mi szeretjük az új dolgokat, szeretjük a változás és nem volt feltétlenül rosszabb. Most nem volt más mint mi négyen, nem volt hosszú lista a bevásárláshoz sem véget nem érő üzlet látogatások sem autózás, rohanás innen oda onnan ide… csak mi voltunk.

Az óévről. Igazán nem vagyunk elégedetlen típusú emberek. Hálásak vagyunk azért ami van és hiszünk benne, hogy álmainknak megfelelően jön aminek jönni kell t szeretnénk. Úgy döntöttünk becsukunk egy ajtót és merészen kinyitunk egy másikat. Természetünknél fogva nem dönthettünk másképp…

Minden nehézséggel együtt - amit a költözés és az új élet indítása jelentett – azt gondoljuk jó úton járunk, jól választottunk.

Mozgalmas évünk volt, kicsit talán fáradtak is vagyunk. Főleg mert két pici mellett nehéz költözni, kreatívan, mindenre ügyelve, gondosan, pontosan, energiával telve és még önmegvalósítva is élni… Így ért utol minket az év vége. Tegnap szinte még azt számolgattam, hogy hány hét múlva lesz az ünnep aztán hirtelen már csak napok választottak el minket. A szilveszterrel nem számoltunk, számunkra az nem jeles esemény.

A megkezdett új esztendőről. Remélem tartalmas lesz, olyan amilyennek szeretnénk, Nincsenek nagy fogadalmaink. Nekem csupán annyi akad, hogy rá kell szorítsam magam egy kicsit több törődésre magammal. Több alvásra, több pihenésre, rendszeres egyedül töltött órákra amikor esetleg ismét jógázhatok vagy olvashatok, több víz fogyasztásra, rendszeresebb táplálkozásra… ilyesmikre. Nem valami őrült petárdás, alkoholos szórakozáson fogalmaztam meg őket és szilvesztertől függetlenül is itt volt az ideje a változtatásnak.

Az újrakezdés úgy sem dátumhoz kötött dolog, inkább az ember saját belső órájához.

Tesszük a dolgunkat a következő évben is, igyekszünk helytállni munkahelyen, családban, a gyermekek mellett, és közben úgy lenni kicsit magunk, hogy együtt vagyunk együtt haladunk. Aztán egy év múlva írom mi valósult meg ebből. :)

Mindenkinek aki erre téved kívánom, hogy olyan éve legyen amilyenről álmodik!

Boldog Új Évet!

Pancsolnak

Az utóbbi hetekben nagyon felbátorodtak a lányok a vízben. Nyáron még gondolkoztam rajta sokat, hogy Alízt be kellene iratni úszás oktatásra... itt mégis csak rengeteget van vízben. Aztán szinte mint annyi minden a gyerekek fejlődésében megoldódni látszik ez is szépen magától. Megérik rá, ellesi másoktól, nem kell erőltetni.

Mostanában többször voltak hasonló korú gyerek vendégeink akikkel együtt fürödtek (Rebeka, Raul, Máté) figyelte őket Alíz a kis úszógumijába kapaszkodva hogy mit csinálnak...

Aztán egyik délután levette az úszógumit, felhúzta a karúszóját és elindult be a vízbe. 2 nappal azelőtt még azért hisztizett, hogy nem halad az úszógumival és ő nem tud úszni... Elindult a kis barbis karúszójával, a lábával igyekszik ütemesen csapkodni és büszke magára, hogy úszik. :) Mondta, hogy meg is mutatja Máténak ha itt lesz :)

A slusszpoén, hogy ahogy Alíz levette utána Míra kezdte el felráncigálni az úszógumikat a kezére... segítettünk neki... aztán elindult be a vízbe :-o és amit előtte forszíroztunk, hogy nézd milyen fantasztikus, elengedünk kicsit... mire ő méltatlankodva kiabált... szóval így, hogy magától nekiindult az ellesett tudással, így most élvezi.

És akkor jöjjenek a felvételek a nőkről.

 

Mamma mia

Anglia, ősz, sok esős nap, kertvárosban két pici gyerekkel… egyenes út ahhoz, hogy az ember besavanyodjon otthon. Bár tiltakoztam ellene de el kell ismerjem férjnek lett igaza, kellett egy autó.

Tiltakozásom egyedül az angol közlekedés miatt volt tudniillik itt ellenkező oldalon vezetünk a megszokotthoz képest. Ez leírva egyszerűnek tűnhet… de amikor az ember lánya belecsöppen a forgalomba, a 3-4 sávos körforgalmakba egy nagy városban mint Bristol hátul valamelyik gyereknek aktuálisan akad valami problémája miközben próbálsz koncentrálni… szóval nem egyszerű és tartottam tőle.

Szóval drága férjemnek lett igaza és azzal, hogy novemberben a születésnapomon meglepett egy autóval megváltozott az életem Angliában. Kinyílt a világ, mehettünk a csajokkal barátnőzni, parkokba, vagy csak csaptunk egy lányos vásárlós napot. Néha ugyan akadtak érdekességek volt, hogy a hét mérföldes utat haza felé közel húszból voltunk képesek abszolválni… az ember eltéveszt egy körforgalmat, aztán esetleg még egyet és máris Walesben találja magát…

No de az ilyenekre is már csak mosolyogva gondolok vissza. Nem vagyok igazán tárgyfüggő ember, kevés dolog van amihez ragaszkodom de most az autóm eladása igazán szomorúvá tett. Persze tudtam, hogy a költözéssel eljön ez is, mégis rossz volt kipakolni amikor megtudtam pár napja, hogy délután megválunk egymástól. Gondolkoztam a tárgyaknak van-e lelke (hú micsoda eretnekség, rengetegen azt is megkérdőjelezik, hogy az embereknek van esetleg :))) Azt hiszem mi ruházhatjuk fel talán lélekkel ha egy egy használati tárgyat nagyon szeretünk, emellett egy fajta rezgése lehet, igen mint mindennek. Hogy ez milyen minőségű az más kérdés de van az embereknek is rezgése, a tárgyaknak is és sokszor egy ember és egy tárgy megtalálja egymást.

Kicsit gyerekesnek érzem magam ezzel az érzéssel a lelkemben most – a lányom szokott 3 évesen ragaszkodni minden nap valamihez, labdához, másik labdához, harmadik labdához, a háromhoz egyszerre, csillag alakú fürdő gélhez, hercegnőkhöz, legutóbb a lakástelefon mobil talapzatához amit elnevezett éléskamrájának… és a többi amiket cipel magával mindenhová – de talán más is volt így nem vagyok egyedül…

Na, de akkor hangerőt feltolni és induljon az ABBA :)))) mert nem ám óvodás zenét hallgattunk út közben, Alíz közölte ez szar  nem tetszik vegyem ki és rakjam vissza a mamma miat :)

Egy kis bristoli emlék.

A harmadik

Az utóbbi posztmentes időszakban egy nagyon fontos dologról nem írtam, Alíz harmadik születésnapjáról. Igaz közben vendégek is jártak nálunk (itt voltak a mamáék aztán barátok) vendégül láttunk, kirándultunk, velük töltöttük az időt gép elé sem kerültem.

Szóval a harmadik… már a harmadik. Az édesapja szokott átcsapni végtelen szentimentalizmusba, hogy ajjaj már 3 éves és mindjárt felnő és hol lesz már a mi kicsi lányunk… :) Van is benne igazság talán.

Közhelyes de tényleg tegnap volt, hogy nagy hassal - mit sem tudva szülésről, gyermekágyról, végtelen kialvatlanságról, babaillatról, az első nevetésről, apró kezek simogatásáról, csak nekem szóló mosolyról – jártam keltem a nagy világban, az utolsó pillanatokban még Angliában is voltunk 6 hetet aztán otthon a vadonatúj gyerekszobában a frissen mosott miniatűr kis ruhák között vártam, hogy mi is lesz és természetesen felfoghatatlan volt, hogy anyuka leszek.

Íme egy kép a szülőszobáról, az 1 perces Alízról és 1 perces szülőkről.

Az idő múlását és a gyermek növekedését az is mutatja, hogy mennyivel másképp készül már egy egy ünnepre. Mostanra kb. teljesen érti mi zajlik körülötte, készült az születésnapjára is, várta, emlegette. Tudta, hogy sütök neki egy tortát – rendelt is, hercegnőset és békásat :) – hogy jönnek vendégek és őt fogják ünnepelni, izgalomban volt.

És valóban sütöttem neki tortát ahogy ígértem, készültem rá és szerettem volna, hogy ez is egy szép emlék maradjon neki, hogy az anyukája sütötte a tortáját, olyat amilyet óhajtott. Egyébként nagyon érdekes volt, hogy tudta mi történik, hogy neki készül valami, hogy ott lesz a hűtőben de nem kíváncsiskodott, nem kutatott, várt. Azt hiszem ő már tudja – vagy még tudja -  milyen készülni egy ünnepre. Várt, belül a lelkében készítette magát, nem siettette a dolgokat hanem azon a napon ami az ünnep volt megélt minden percet.

Így ünnepeltünk 2012-ben harmadik szülinapot Angliában, Bristolban. :)

Járó babánk 8,5 hónaposan

Áll a baba

Míra lányka 7,5 hónaposan. Mára pár nappal a betöltött 8. hónap után már pillanatokra elengedi a kapaszkodót, próbálgatja az egyensúlyát. Ügyes, nagyon ügyes kishölgy.

Játszanak

Egyre többet játszanak együtt a lányok. Míra Szófika (ahogy Alíz manapság hívja a húgát) továbbra is figyeli a nővérét, lesi hogyan kell szakszerűen rosszalkodni, hogy kell a hercegnőket öltöztetni, a kisházban sütni főzni… Birkóznak együtt, Alíz szórakoztatja mondókákkal, mesekönyvet nézegetnek.

De mindezek mellett rá kellett jöjjünk kicsi Míra érdeklődése teljesen más mint Alízé volt ebben az időben. Alíz 8-10 hónaposan is már babázott, látszott már akkor is, hogy érzelmi ember, temperamentumos, az akaratát kinyilvánító és véghezvivő, Szaffi lányka pedig türelmes, imád mindent ami gurul amivel lehet bíbelődni, a babák (egyelőre) hidegen hagyják. Úgy tűnik jelenleg, hogy a hercegnők nem lesznek veszélyben…

Kedvenc játékok 7,5 hónaposan:

Első farsang

Kerestünk valami kedveset, eredetit, kislányosat amiben pompázhat elsőszülöttünk élete első farsangján. Arra jutottunk a sok hercegnő, királylány és boszi között  ez a helyes méhecske vagyis inkább darázs ruha pont tökéletes lesz. Természetesen alap volt, hogy szoknyás jelmez legyen mégpedig pörgős, forgós, fodros.

Itt még a lakásban próbálgatja az új ruhát.

Aztán elérkezett a nap végre amikor méhecskelánnyá változhatott és ebben a ruhában el is indulhatott otthonról. A magyar kisiskolában aztán csodálkozott, hogy a többi gyerek is mind valamilyen jelmezben van. Barátnője katicalány volt, pont jó párost alkottak együtt, rengeteget táncoltak együtt, volt családi játék, jelmezverseny ahol kapott is apró ajándékokat, Nagyon jó kis első farsangja volt Alíz drágánknak.

További hangulatképek a videón.

Amikor szórakoztat a nővérem

Alíz lelkesen produkálja magát a húgának aki figyeli, jegyzi, idővel gondolom másolja is majd az összes rosszalkodást… Egyre többet és tartalmasabbat játszanak együtt, ez persze túlzás de idővel “össze fognak nőni” a csajok és szépen játszanak majd együtt. Ez az ideám… aztán az idő eldönti majd :)))) Most még csak a figyelés, jegyzetelés megy.

Kanalazás

Ez kis videó már hetekkel ezelőtt készült, amikor elkezdtük a hozzátáplálást. Azóta már etetőszékben eszik Míra lánykánk főzelékeket, gyümölcsöket. Itt a sütőtöknek örült :)

szia hugi :)

Ha már mindennapok… :) Egy pár perces kis videó ahogy Alíz szeretgeti Mírát…:)

Mindennapjaink

Olykor sokszor nehéz, fárasztó egy kicsivel és egy picivel. Az idő sem mindig kegyes hozzánk, Alíz is egyre többre, másra vágyik… és persze Míra drágánk is növekszik, egyre több játék és odafigyelés jár neki is. Mellette háztartás stb. stb… Azért igyekszünk. Mostanában az egyik legnagyobb fejtörést okozta, hogy Alízzal úgymond mit is kezdjünk. 2,5 éves múlt a napokban, kívánja, igényli a gyerektársaságot, kell is a szocializációhoz és a megfelelő mentális fejlődéshez. Míg otthon már fognám is és kerítenék neki valamilyen bölcsit itt picit nehezebb a dolog az idegen nyelv miatt. Bár sokak szerint ezt csak én aggódom túl anyai szenzitívséggel… mégis kicsi lányunk még csak most tanulja az anyanyelvét, most kezdi élvezni, hogy ért és őt is megértik tehát a kommunikáció varázsát. Most egy vadidegen környezetben egy pillanat alatt eltűnne. Ugyanakkor pedig tudjuk, hogy nem csak verbális kommunikáció van és azt is, hogy az egyik hatalmas dolog amit adhatunk a gyermekeinknek az itteni élettel, hogy gyakorlatilag anyanyelvi szinten tanulhatnak meg egy világnyelvet.

Arra jutottunk végül, hogy kezdésképp hetente többször fél napot beadjuk egy un. childminder-hez. Ez egy fajta gyermekfelügyelet, vagy tekinthető magán ovinak. Képzett gyermekfelvigyázókról van szó és egy egy esetben 2-3 gyermekről. Játék van, szociális fejlődés, kapnak ebédet is akár vagy uzsonnát és nem utolsó sorban megismeri a nyelvet. Aztán jövőre majd mehet esetleg az oviba is. Egyrészt várom, hogy kezdődjön hiszen biztosan imádni fogja és hatalmas léptekkel fog fejlődni Alízkánk másrészt belül picit aggódom is de ez olyan természetes anyai dolog.

Amúgy sokat vagyunk hármasban lányok, játszunk, mesélünk, hétvégén családilag kirándulunk. Alíz szereti Mírát nagyon de majd persze úgy 1 év múlva tudnak igazán jókat játszani már.

Rossz idő esetén játszóházban kötünk ki, mint itt is:

Csússza

Játszóházban jártunk a múlt hétvégén. Alíz végigpróbálta az összes todler játékot aztán megtaláltuk a favoritot a számára megfelelő nagyságú felfújt csúszdát, ahogy ő mondja cússza :-)

Szépségpillanatok

Alíz 2. éve

A múlt évünk, Alíz lánykánk 2. éve elég mozgalmas volt. Laktunk Magyarországon kívül Angliában, Skóciában, jártunk nagyon szép helyeken a skót felföldön és gyönyörű városokban. Közös életünk első nyaralása volt Törökországban aztán ismét Anglia és közben anya is elkezdett pocakot növeszteni.

A terv, hogy minden évéről készül egy fotókönyv aminek berakjuk a hátuljába a kiírt videókat, képeket és ezt az összefoglaló éves videót.

Itt van tehát a 2. évről a kisfilm. :)

2. születésnap

Volt előtte készülődés, ajándék keresés. Lett meglepetés, tooota cicával a tetején amit anya sütött, szép ruhás délután vendégekkel.

Pár kép a szülinapról.:))

… ott leszünk ott fenn leszünk…

… úgyis egy trambulin az életünk :)

Alíznak mostanában mindenképpen. Kifulladásig :)

Első szánkózás

Alíz első szánkózása: Picit izgult, hideg is volt de azért élvezte ahogy siklik alatta az új járgánya, élvezte a sok havat.

Apró titkunk

Aprócska titkunk léte mostantól már nem titok. Ő itt a videón az érkező második gyermekünk. <3 Édes 8 cm-es, 13 (most már pont 14) hetes kismanó. Miatta történik mostanában sok minden, többek között miatta alakult át a blog is kicsit és lesz mostantól egy rövid ideig babaváró blog is.

Fényképe mellett amit a nagyszülők kaptak egy indián anyai imádság szövege áll, ezzel mutatom be itt is a kis csodánkat.

Hó! Nap, Hold és a Csillagok,
Ti valamennyien, akik
Az Égen jártok,
Hallgassatok ide!
Új élet lépett
Közibétek!
Egyengessétek útját!