Olykor sokszor nehéz, fárasztó egy kicsivel és egy picivel. Az idő sem mindig kegyes hozzánk, Alíz is egyre többre, másra vágyik… és persze Míra drágánk is növekszik, egyre több játék és odafigyelés jár neki is. Mellette háztartás stb. stb… Azért igyekszünk. Mostanában az egyik legnagyobb fejtörést okozta, hogy Alízzal úgymond mit is kezdjünk. 2,5 éves múlt a napokban, kívánja, igényli a gyerektársaságot, kell is a szocializációhoz és a megfelelő mentális fejlődéshez. Míg otthon már fognám is és kerítenék neki valamilyen bölcsit itt picit nehezebb a dolog az idegen nyelv miatt. Bár sokak szerint ezt csak én aggódom túl anyai szenzitívséggel… mégis kicsi lányunk még csak most tanulja az anyanyelvét, most kezdi élvezni, hogy ért és őt is megértik tehát a kommunikáció varázsát. Most egy vadidegen környezetben egy pillanat alatt eltűnne. Ugyanakkor pedig tudjuk, hogy nem csak verbális kommunikáció van és azt is, hogy az egyik hatalmas dolog amit adhatunk a gyermekeinknek az itteni élettel, hogy gyakorlatilag anyanyelvi szinten tanulhatnak meg egy világnyelvet.
Arra jutottunk végül, hogy kezdésképp hetente többször fél napot beadjuk egy un. childminder-hez. Ez egy fajta gyermekfelügyelet, vagy tekinthető magán ovinak. Képzett gyermekfelvigyázókról van szó és egy egy esetben 2-3 gyermekről. Játék van, szociális fejlődés, kapnak ebédet is akár vagy uzsonnát és nem utolsó sorban megismeri a nyelvet. Aztán jövőre majd mehet esetleg az oviba is. Egyrészt várom, hogy kezdődjön hiszen biztosan imádni fogja és hatalmas léptekkel fog fejlődni Alízkánk másrészt belül picit aggódom is de ez olyan természetes anyai dolog.
Amúgy sokat vagyunk hármasban lányok, játszunk, mesélünk, hétvégén családilag kirándulunk. Alíz szereti Mírát nagyon de majd persze úgy 1 év múlva tudnak igazán jókat játszani már.
Rossz idő esetén játszóházban kötünk ki, mint itt is: 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése