Mindennapjaink

Olykor sokszor nehéz, fárasztó egy kicsivel és egy picivel. Az idő sem mindig kegyes hozzánk, Alíz is egyre többre, másra vágyik… és persze Míra drágánk is növekszik, egyre több játék és odafigyelés jár neki is. Mellette háztartás stb. stb… Azért igyekszünk. Mostanában az egyik legnagyobb fejtörést okozta, hogy Alízzal úgymond mit is kezdjünk. 2,5 éves múlt a napokban, kívánja, igényli a gyerektársaságot, kell is a szocializációhoz és a megfelelő mentális fejlődéshez. Míg otthon már fognám is és kerítenék neki valamilyen bölcsit itt picit nehezebb a dolog az idegen nyelv miatt. Bár sokak szerint ezt csak én aggódom túl anyai szenzitívséggel… mégis kicsi lányunk még csak most tanulja az anyanyelvét, most kezdi élvezni, hogy ért és őt is megértik tehát a kommunikáció varázsát. Most egy vadidegen környezetben egy pillanat alatt eltűnne. Ugyanakkor pedig tudjuk, hogy nem csak verbális kommunikáció van és azt is, hogy az egyik hatalmas dolog amit adhatunk a gyermekeinknek az itteni élettel, hogy gyakorlatilag anyanyelvi szinten tanulhatnak meg egy világnyelvet.

Arra jutottunk végül, hogy kezdésképp hetente többször fél napot beadjuk egy un. childminder-hez. Ez egy fajta gyermekfelügyelet, vagy tekinthető magán ovinak. Képzett gyermekfelvigyázókról van szó és egy egy esetben 2-3 gyermekről. Játék van, szociális fejlődés, kapnak ebédet is akár vagy uzsonnát és nem utolsó sorban megismeri a nyelvet. Aztán jövőre majd mehet esetleg az oviba is. Egyrészt várom, hogy kezdődjön hiszen biztosan imádni fogja és hatalmas léptekkel fog fejlődni Alízkánk másrészt belül picit aggódom is de ez olyan természetes anyai dolog.

Amúgy sokat vagyunk hármasban lányok, játszunk, mesélünk, hétvégén családilag kirándulunk. Alíz szereti Mírát nagyon de majd persze úgy 1 év múlva tudnak igazán jókat játszani már.

Rossz idő esetén játszóházban kötünk ki, mint itt is:

Torony őrület

Elérkezett az idő, hogy alkotásunk tárgya legyen minél hosszabb vagy inkább minél magasabb. Eddig minden építésre alkalmas dolgot egymásba pakolt Alíz de úgy tűnik itt az ideje a komoly munkának.

Építsünk hát tornyot! Hogy miből…? Az szinte mindegy. Nőttek ki a földből nagyon kreatív alkotások már itt a nappali közepén. Volt benne a hivatalos építőkockától a lábasig, tárolós sajtreszelőtől a könyvig szinte minden fűszerezve néhány mókakockával vagy műanyag tálkával. :))

Ami csak megáll egymáson az most Alíz szemében torony elem.

Van nekünk egy e célra alkalmas sőt mi több, tervezett kockánk is, azért mégis csak ezt használjuk többnyire. Csuda lelkesen pakolgatja minden egyes kockánál mondva, hogy EDD vagy utánoz engem, hogy KEE, HÁÁ (négy, öt nem kedvenc) HAA aztán ismét EDD. :)

Annyi segítségre még szorul a drága, hogy csökkenő nagyságrendbe rakom neki a kockákat, a nagyságérzékelés még várat magára, na de ne legyünk telhetetlenek.

Épít és rombol, épít és rombol… kiél sok mindent amit csak elraktározott a mi világunkból vagy “csak” szenvedélyesen alkot.

Bár meglepően koncentrált, olykor olykor azért elégedetten rátámaszkodott a tetejére a művének vagy gyorsan rakni akarta a következőt és borultak a felső elemek.

De aztán újra és újra felépült teljes kisember nagyságában az a torony…

 

… és akkor ilyen büszkén gyönyörködött benne.

Egészen a következő pillanatig… :)))

Csini vagyok

Folytatva picit a szerepjátékok gondolatsorát itt egy újabb megnyilvánulása kis drágánknak. A minap hallom, hogy matat valamit a másik szobában. Csendben van amúgy, túl nagy csendben… Végig gondolom mi történhet, nincs a lakásban életveszélyes dolog, ártani nem tud magának, nem sír, akkor kivárok.

Meg is jelenik leány gyermekem talpig vigyorban és karkötőben nem sokára. :)))

Nos kifigyelte, hogy azokat anya is felveszi, erre valók, akkor ő is ki kell, hogy próbálja bennük picit. Boldog volt fene mód meg büszke is magára, elvárta, hogy elcsodálkozzak, hogy hát neked meg mid van, de csini vagy kicsikém. :))

Aztán parádézott egy sort új szerzeményeiben de mikor egyre aktívabbá vált játéka, olyanná ami gyöngy karkötőim élettartamára fordítottan arányosan hatottak akkor úgy gondoltam jobb lesz ha fűzetünk neked drágám egy két baby karkötőt.

Szerepet játszik

Mint minden kicsi gyereknek, Alíz fantáziáját is izgatja a felnőtt világ. Figyeli mi történik, mit csinálunk. Apa is, anya is felveszi, leveszi a ruháját, tologatnak a babakocsiban, anya ringat, magához ölel szorosan és dúdol vagy fésüli a haját aztán felveszi a karkötőjét ha indulunk valahová.

Így szoktunk enni anyával és így inni… Egyre inkább tükör a pici lány, játékán keresztül mutatja milyen kép is él a fejében az őt körülvevő kis univerzumról.

A szerepjátékokat már elég régóta játssza, mindig aktuális kifejezési szintjének megfelelően. Vetkőzteti a babákat (az öltöztetés még nem érdekli :-)) ringatja őket szorosan magához fogva, szeretve, puszilva. Belebújik a cipőinkbe, tolja a kis játék babakocsiban a kedvenceket, felveszi nap mint nap a karkötőimet, táskámat, napszemüvegemet. (Bár kapott már saját játék retikült és szemüveget, azokat is szereti) Mostanában a mackója is integet pápá-t nem csak ő, puszit is ad a maci a nyuszinak és fordítva.

A táplálás – és itt nem csupán az ételre gondolok -  úgy veszem észre a rengeteg fontos dolga között még mindig vagy mostanában ismét központi helyet kapott. Bizonyára amiatt is mert érzelmekkel zsúfolt újraközeledési fázisában van már gyermekünk de erről egy másik posztban majd.

Nagyon tudja szeretni a kis szíve csücskeit, a nyuszit, a macit, a másik nyuszit… egy két babát… :))

Öleli, puszilja, eteti, itatja,tentézi őket.  Közben ahogy hallja evés közben hogy hamm mondja ő is a macinak AMM. <3

Tele van a kislányunk kedvességgel, szeretettel és ezt olyan jó látni.