“Boldog Anya napot”- mondja Alíz. Lassan kezdem megszokni, hogy engem is köszöntenek nem csak én, felfogni az anyai létet. Vártam rá… terveztem… szerettem volna… Ahogy egy kisgyerek sürgeti a napokat, hogy felnőtt legyen már.Most mégis… Lennék ismét fürtös hajú hátul kötős… anyám emeljen magasba és ringasson… legyen számomra ismét a minden és a világ…ülni csak az ölében vagy nevetve játszani kimerülésig. Lennék gondtalan gyermek aki járja a nagyszülők kertjét, mosatlanul enném ismét a szőlőt a sor végén, nézném a nagymamámmal a növekvő palántákat és rajzolnék ismét a sátor párás oldalára, kis nyulat simogatnék és megkeresném az őzeket ismét a kert végén a kis erdőben. Aludnék amikor csak lehet a nagyszüleimnél a bemelegített paplan alatt a hideg szobában és boldoggá tenne az is, hogy kukorica csuhéból kutat építek.
Hinném, hogy minden nap a játékról szól és rólam. Vigyenek az ódivatú nagy kerekű biciklin ismét az óvodába és menjünk minden évben pár napra családostul a Balatonra az sem baj,
hogy a nyaraló önellátó és a partra fél órás a séta… legalább útba ejthető a fagyis ahol gyerekkorom vaníliáját főzték és ami azóta rég eltűnt.
Szánkóznék ismét sötétedésig majd bicikliznék elengedett kormánnyal… hiszen már olyan nagy vagyok…
Felnőtté értem és önálló életet tervezek, mennyasszony vagyok majd feleség… és anya vagyok magam is, anya. Hogy milyen majd kiderül de mindent igyekszem megmutatni és adni amit csak kaptam amiből lettem.
Köszönöm Anyu! <3 És köszönöm Mama! <3
