Elalvás

Mondhatni elég sokat szenvedtünk Alíz altatásával főleg mióta a világ egyre érdekesebb számára, tud futni, szaladni és nem mellesleg a kilói gyarapodnak. Alvástréning gyakorlása kizárt volt – mert alkalmatlan rá ő is, én is és nem is értek egyet az elvekkel – így maradt a türelem, kivárás… séta, cipelés…még több türelem, cirógatás, simogatás. Közben ő sem tudta mit is szeretne jobban ölben lenni vagy vízszintesben vagy mégis rámászom anyára…

Aztán pár napja bevezettük, hogy befekszünk az ágyba – gyermek és én – és mesélek neki. Suttogva mesélek a kedvenc tárgyakról, állatokról, a napi eseményekről ahogy sétáltunk, kutyát simogattunk aztán itthon milyen játékokkal játszottunk. Picit forgolódik, hallgatja az ismerős dolgokat és pár percen belül elalszik.

Hát ide is eljutottunk. Türelemmel, szeretettel. Megérett rá a gyermekem, ahogy az önálló elalvásra is meg fog nem soká.