Nem rég séta közben belebotlottam ebbe az autóba és rögtön a Bakancslista című film jutott az eszembe. Nem is tudom miért… Valószínűleg nem vonható párhuzam a történet szereplőinek sorsa és az életbeli tulajdonosok között de mégis van egy kis hasonlóság a felfedezés a kalandvágy megélése… Színessé tenni az életet – a filmben azért, itt a valóságos utazóknak más miért – eljutni azokra a helyekre amik valaha szerepeltek a képzeletbeli listánkon, próbára tenni magunkat, megélni olyan pillanatokat amik aztán csak a mieink amire nem azért vágyunk hogy fotózzuk, posztoljuk, bekeretezzük… valahol mélyebben őrizzük eztán…
Nem tudom kik ők. Ha minden igaz 29 éve úton vannak. Hihetetlen. Van aki erre képtelen lenne. Én szívesen mennék, számomra nem teher az újabb és újabb költözés, országok, városok megismerése. Hogy hová mennék vagy mit élnék meg…? Van néhány dolog a listámon. Mint például visszamenni Skóciába és bebarangolni az egészet vagy eljutni Japánba cseresznyefa virágzáskor… egy olyan hegytetőről élvezni a naplementét ahol előttem a végtelen, nem csinálni semmit csak lenni és befogadni… és akad még néhány pont a napi csodán felül amit nem felejtek el észrevenni, hogy mindennap jelen van az életemben. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése