…Kérdeztem tegnap Alízt. Esetleg énekesnő? (mostanában rengeteget dalolászik http://alizmira.blogspot.com/2013/02/aliz-eload.html) Elsőszülöttem rám nézett teljesen komolyan majd közölte, hogy nem, én doktor néni leszek.
Hát persze… mondtam, tudom. Hallottam már a szándékról. Nem rég fogta fel igazán azt is csak, hogy az édesapja orvos. Nem beszélnek itthon erről, nem kérdezi (még), hogy mi hogy történik egy kórházban. Mégis az átlagos gyógyítós gyerek szerepjátékon felüli talán a ragaszkodása a dologhoz.
Eldöntheti ilyen kis korban valaki mi szeretne lenni? Talán. Talán mindenkiben kódolva van egy szakma egy önmegvalósítás egy út amin járva a legtöbbet hozza ki magából, amiben a legjobb lehet. Szerencsés az aki megérzi ezt. A másik oldalon maradnak az örök keresők.
Persze négy éves lesz még csak… ki tudja. De ha tényleg vágyik majd erre – és nem szülőnek való megfelelési vágy hajtja – akkor támogatni fogjuk természetesen.
Nem akarjuk még sokkolni a ténnyel, hogy mennyit kell tanulni majd, nem akarjuk elkezdeni a felkészítést, nem kívánjuk semmilyen elhivatottság felé terelni. Nem kell már most sokat tanulnia vagy belelátnia a felnőttek világába. Nem attól lesz majd boldog felnőtt és fog érvényesülni, hogy már kisgyerek korban hajt a cél érdekében.
Hitünk szerint sikeres és boldog felnőtt attól lesz ha tartalmas, boldog a kisgyerek kora, teljes értékű gyermek éveket él.
Emellett persze figyeljük miben a legjobb éppen…miben támogassuk.. így aztán van itthon játék orvosos táska éppúgy mint játék mikrofon… :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése