Így szülünk mi :)

Most ez olyan (minimum) furcsa kijelentés lehet de csak arra céloztam, hogy spontánok, lazák, rugalmasak voltunk. Mindenki aki csak részt vett Míra érkezésében, értsd férj, szülésznő, imádott orvos. 18-án reggel éreztem azt a bizonyos húzó fájdalmat amiből aztán sok minden lehet… Alízzal 1 hétig is tartott az állapot. Kedves orvosom megjósolta, hogy (nyitottságomból adódóan) nem lesz itt még annyi idő sem mint amennyi Alíznál sem volt. Szóval ahogy érzem itt az idő induljak be a klinikára. Ő már arra a bizonyos hétvégére elutazni sem mert, várta erősen, hogy hívom és jönnie kell.

Tehát fájdogálás, zuhany, nem múlik… hmm telefonálni kell. Szülésznőt hívom, gyere be megnézzük. Orvost is hívom, akkor ő ma már csak a városban marad azt mondja… mondom ugyan menj csak el nyugodtan nem lesz itt semmi  

 

Felhívom kedves családi barátunkat Gergőt, hogy be tudna vinni így férfi ember híjján?

Szülésznő haza sem akar engedni, orvos detto… nyitva a kapu, kicsike bármikor érkezhet. Kérlelés, gondolkozás, erős agyalás a lehetetlenre vállalkozás, hogy húzzuk ki holnap délig. Vagy… estig kapok időt. Férjet felhív, hogy állsz a munkával? – Kész vagyok. Remek, akkor itt az idő menj haza, csomagolj és indulj a reptérre, holnapig nem várhatunk. Fapados oldalon új jegy vétele, édesapa indul a géphez én még estig haza, 8 körül találkozunk.

Pár óra otthon, ismét egy kedves barát megkérése, hogy Norbi drága mit csinálsz ma este… miért szülünk? Hát ha más dolgod nincs… Jön is értem, szülésznő már mosolyog csak azt hiszem, hogy 39 hetes terhesen, nagy hassal fél naponta jobbnál jobb pasik visznek be a kórházba… és egyik sem a gyerek apja.

 Íme a legutolsó pocakos kép a klinika folyosóján várakozva.

 

 

 

Aztán szülőszoba elfoglalása, szokásos teendők, orvos érkezik akivel megbeszéltem, hogy most mindenképpen EDA-s szülést szeretnék. Ctg… várakozás…ctg…várakozás… EDA beszúrása (ami eléggé fájdalmas és kellemetlen de megéri) Férj közben amilyen gyorsan csak tud repül…

Végre leszáll a gépe, délelőtti fuvaros barátaink várják a reptéren és száguldanak vele a kórházba, közben nálunk burokrepesztés és események felgyorsulása. Végre megérkezik már gyakorlatilag a tolófájásokra, köpenyt fel és akkor itt vagyok gyerünk anyukám.

 

  Míra kicsikénk pár perc múlva kint van. Az orvosom közli, hogy jó, hogy itt vagy, ennél lassabban már nem bírtunk szülni és valóban. Igazán fantasztikus volt minden, megkönnyebbülés, örömkönnyek.

Míra Szófia kislányunk június 19-én éjjel 1 órakor látta meg a napvilágot, 55 cm-el és 3530g-al.