Valaha - amikor még régen sokat találkoztam ilyen olyan sors elemző emberrel mint például asztrológussal, várva, hogy a kezembe adják majd a kulcsot.... de most ez nem is ide tartozik, szóval valaha - azt mondták nézegetve a születési bolygó együtt állásaimat, kapcsolódási és kölcsönhatási pontokat, hogy ugyan nap jegyemből adódóan (ami skorpió :)) szeretem a stabil dolgokat az életemben de nagyon szeretek és fogok is utazni rövidebb, hosszabb távokra időben és térben... és nagyon fogom élvezni.
Nem is tévedtek. Úgy alakult, hogy valóban viszonylag sok utazás adódott az elmúlt években. A sorsunkat elve és alakítva döntöttünk amellett, hogy megvetjük a lábunkat más országban, otthont rendezve be. Nem volt ez mindig leanyálom... egyszer talán megér egy posztot, hogy is kezdtük. Mára messzi országban élünk amit nem is gondoltunk volna csak Choelo könyveiben olvastam valaha és pár pillanatra ábrándoztam... vagyis valóságot teremtettem... látva, hogy én is ott fogok járni...
Egyrészt sajnáljuk, sajnálom, hogy a család nagyon messze van, ritkán találkozunk más részt ez a mi, az én életem és azt is sajnálnám, ha kimaradna a lét, az élmény, a megmérettetés... többek lettünk ezek által.
De valójában csak az utazásról akartam írni. Szeretek utazni, készülni, elképzelni milyen lesz majd ott ahova tartunk. Persze utazni egyedül vagy kettesben és gyerekekkel teljesen más élmény... Mára úgy latom egyedül utazni olyan lehet mint egy hosszú relaxáció... :) Kettesben kikapcsolódás... gyerekekkel olykor horror... Persze két igen kicsi gyermekről beszelünk. Az igények kiszolgálása sokszor kivitelezhetetlen, ilyenkor gyerek habitusától függően következik a szülő által kezelhető vagy sem méltatlankodás ami az esetek többségében teljesen helytálló. Aztán ott vannak a kisebb nagyobb balesetek, evés, ivás, játszás foltok és nyomok... Ajánlatos váltóruhával készülni ha azt akarjuk, hogy érkezéskor a vörös szemű, kialvatlan ábrázatunk mellett legalább a gyerekek nézzenek ki viszonylag normálisan.
Igy történt haza fele úton is. Fáradtan kissé megviselten megérkeztünk, örültünk mindenkinek, örülünk, hogy itthon vagyunk, feltöltődünk és élvezzük a nyaralást.
Nem is tévedtek. Úgy alakult, hogy valóban viszonylag sok utazás adódott az elmúlt években. A sorsunkat elve és alakítva döntöttünk amellett, hogy megvetjük a lábunkat más országban, otthont rendezve be. Nem volt ez mindig leanyálom... egyszer talán megér egy posztot, hogy is kezdtük. Mára messzi országban élünk amit nem is gondoltunk volna csak Choelo könyveiben olvastam valaha és pár pillanatra ábrándoztam... vagyis valóságot teremtettem... látva, hogy én is ott fogok járni...
Egyrészt sajnáljuk, sajnálom, hogy a család nagyon messze van, ritkán találkozunk más részt ez a mi, az én életem és azt is sajnálnám, ha kimaradna a lét, az élmény, a megmérettetés... többek lettünk ezek által.
De valójában csak az utazásról akartam írni. Szeretek utazni, készülni, elképzelni milyen lesz majd ott ahova tartunk. Persze utazni egyedül vagy kettesben és gyerekekkel teljesen más élmény... Mára úgy latom egyedül utazni olyan lehet mint egy hosszú relaxáció... :) Kettesben kikapcsolódás... gyerekekkel olykor horror... Persze két igen kicsi gyermekről beszelünk. Az igények kiszolgálása sokszor kivitelezhetetlen, ilyenkor gyerek habitusától függően következik a szülő által kezelhető vagy sem méltatlankodás ami az esetek többségében teljesen helytálló. Aztán ott vannak a kisebb nagyobb balesetek, evés, ivás, játszás foltok és nyomok... Ajánlatos váltóruhával készülni ha azt akarjuk, hogy érkezéskor a vörös szemű, kialvatlan ábrázatunk mellett legalább a gyerekek nézzenek ki viszonylag normálisan.
Igy történt haza fele úton is. Fáradtan kissé megviselten megérkeztünk, örültünk mindenkinek, örülünk, hogy itthon vagyunk, feltöltődünk és élvezzük a nyaralást.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése