Onnan aztán hiányzott az otthon. Majd ismét el, más országba, más földrészre, más klímába. Új, sok sok új inger, és hatás.
Kíváncsi voltam mennyi idő kell, hogy hiányozzon ismét az itthon. Majdnem egy év telt el. Közben volt, hogy hiányzott Anglia, Skócia. Az ottani helyek, érzések, energiák... hegyek, várak, ódon falak és történelem.
Most jó itthon. Járjuk a magyar tájakat, az erdők a legkedvesebbek. A négy éves gyermek keresi az angyalt akinek a Jóisten odaadta az erdőket, hogy megnyithassa velük az emberek szívét... keresi csönd bácsi lányát a patakokban aki csak szaladgál és mesél és mesél a fáknak a madarakról, a madaraknak a virágokról... keresi a manókat a fák odvaiban és a tündéreket a virágok szirmaiban... ahogy annyit meséltük ezt estenként innen jó messzire az év folyamán.
Vannak akik mindig máshova vágynak és soha nem jó ott ahol vannak. Mennyi értékes pillanat szaladhat így ki a kezünk közül... A mostban lenni jó, meg ha nem is mindig megy.
Talán ezért szeretem ennyire az erdőket. Csak a séta van, az erdő és mi, nincs célja sem nyeresége... legszívesebben elkóboroltam volna egyedül amerre visz a lábam patakokon át, hegyre fel, ott aztán üldögélni időtlenségben, egymagamban, nézni felülről a tájat...
A nagyvárosban hiányzott a csendes tengerpart, a tengerparton hiányzik az erdő, északon hiányzik dél melege, ott pedig a hűvös tavaszi reggel a frissen nyíló virágokkal...
Always homesick....
Vagy igazából jó is lehet mindig ott ahol vagyunk éppen... :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése