ünneplés, tortázás

Manapság annyira sok dolgunk van… annyira rohanunk… a családi ünnepek sok helyen sekélyesek lettek, a gyerekek felnőttek és felnőttként már nem kell az a nagy felhajtás nekik, esetleg valami kis jelképes ajándék… valami instant, boltban kapható…

Az én olvasatomban az ünnepek sorában az első a születésnap. Hogy mit adjunk? Adjunk ajándékba valamit ami csak róla szól, egy szép napot amikor róla szólnak az események, egy meglepetés kirándulást, együtt töltött nyugodt családi órákat… És ha tehetjük kedveskedésből készíthetünk esetleg egy tortát.

Lányaim vannak, a női energiák körébe (szerintem)  beletartozik a gondoskodás, a táplálás, a család összefogása. Ezek szerint nevelem őket. Legyenek csinosak, szépek, cserfesek, szeretettel telik, gondoskodók. Ismerjék ki magukat a konyhában idővel. Látják, hogy a napi sütésen, főzésen kívül minden alkalomra készül valami, általában egy egy torta.

Közel sem vagyok profi csak lelkes és nagyon kitartó amatőr de ez nem is számít. Amikor mondtam Alíznak, hogy lesz az édesapja születésnapja rögtön azt kérdezte, hogy ehetek majd apa tortájából? Aztán majd felnő a kislányom és remélem természetes lesz neki is, hogy készítsen valamit amiben benne van a szíve az energiája, mindegy mit és milyen.

Idén így, hogy itt voltunk és nem az otthoni karácsonyi rohanásban, meglephettem férjet is végre valamivel. Vagyis nem is volt olyan nagy meglepetés…

Napokkal korábban összeállítottam a fondant virágokat, sütöttem a lapokat, kevertem a krémet. Minden jól kiszámolt terv szerint haladt. Alíz látta mi lesz… de megeskettem, hogy ez titok, nem mondjuk el. Jó jó titok… Utolsó nap aztán a családi ebéd végén közölte a leányom, hogy most már ebből az ételből elég volt, akkor ehet végre apa tortájából? :D

Íme a meglepetés Eszterházy torta.