Más is van úgy, hogy elkezd valamit – amit mellesleg jól kigondolt, “megfontolt”, körüljárta a dolgot minden szempontból… a saját szempontjából természetesen – aztán a kivitelezés során egyszer csak jön az az érzés, hogy talán nem kellett volna belekezdeni.. és mikor fogok már végezni… soha…hogy lehettem ilyen egy önfejű… nem normális, a másik utat kellett volna választani… miért nem bíztam rá szimplán másra a kivitelezést… és a legvégén természetesen, hogy most már aztán útálom… de ha öregasszonyok potyognak az égből és belegebedek, akkor is be fogom fejezni.
Jelen esetben minden a paradicsommal kezdődött. Elhatároztam, hogy lesz egy kis konyhakertem… nevetni ér :) Nem vagyok én rest, majd ültetek, gondozom, büszkén gyönyörködöm benne. Vettem is paradicsom magot elvetettem – Míra lányom 2 perc múlva az egészet kiborította földestől, magostól, visszamertem ahogy bírtam – és heuréka élmény, egy hét alatt kikelt. Nézegettem, locsolgattam míg nem vendégségben megláttam, hogy másnál már fél méteres bokrokon sorakoznak a zöld paradicsomok. Ohh… tehát nekem kb. áprilisra lesz valami az egészből, amikor pedig lassan szedhetem fel a meleg miatt. No sebaj, útba ejtünk egy kertészetet és spórolok gyorsan rengeteg időt, veszek előnevelt palántákat. Az utolsó tálca el hozatala után tépelődés vajon hová is rakjam. Napos hely kellene de az limitáltan van, vagy ott kővel van felszórva. A kertész ajánlása szerint rakjam az előkertbe a rózsák mellé… na de a gyönyörű, illatos rózsa bokraim mellett virítsanak a paradicsom bokrok? Az első ötletem miszerint nagy bambusz bokrok tövébe ültetem megvétózta – és még elfogadható is – mondván ott túl sok a gyökér. Akkor viszont nem marad más megoldás…
A füves területet lezáró, töltés földdel feltöltött majd kővel felszórt sáv a “legideálisabb” és mellesleg legőrültebb ötlet. Én szépen - akinek nem létezik lehetetlen mert nincs lehetetlen csak tehetetlen – nekiálltam követ felszedni, elhordani, legalább 40 centi mélységben a sáv hosszában földet kiszedni, a helyére a kert másik végéből hordani normális földet – tehát komplett földcserét végezni – a tetejére fekete földet, komposzt szórni és végre mehettek bele a palánták. Csak kétszer fél napom ment rá… és a bevezetőben említett kis monológ ment a fejemben.
Konok, kitartó lévén nem hagyhattam félbe. Hogy jó-e ez a tulajdonság…? Nem tudom nekem ez a normális, így állok neki szinte mindennek – legyen az torta sütés vagy kertészkedés - nagyon sokszor túlvállalva magam.
Kap még a tetejére egy adag földet a kis konyhakertünk, némi komposztot és új feladat után nézek… :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése