Az elmúlt hetek kimerítőek voltak… fizikailag, lelkileg, anyagilag is… Nagy nehezen elköltöztünk angliai otthonunkból. Bedobozoltuk a kis ottani életünket, egy szombat reggeli napon mondtuk a lányoknak, hogy ma reggel ébredtetek itt utoljára és mentünk a repülőre.
Aztán megérkeztünk Budapestre ami mindig nagyon furcsa érzés. Egyrészt persze szívet melengető leszállni a hazánkban de mégis lassan kicsit idegen a város. Aztán megérkezett a háromszáz kilónyi doboz. Eldöntötté vált a régóta halogatott kérdés, hogy muszáj venni gardrób szekrényt és egyéb tároló bútort a gyerekholminak. Így tehát irány másnap az üzlet, szerelés, pakolás, pakolás… közben elengedhetetlen volt a lakás lomtalanítása is egyben, hogy elférjünk. Elfáradtunk nincs mit tagadni.
Most pár hét pihenés és nyaralás és június 19-én indul az új életünk Ománban. Addig élvezzük kicsit az itthon létet, csavargunk, nagyszülőzünk, kisebbik lánykánknak első szülinapot ünneplünk majd és gondolatban már készülünk milyen is lesz majd vajon az új lakhelyünk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése