Az előzményekhez hozzátartozik, hogy régóta téma otthonunkban, hogy hogy is élhetnénk egészségesebben, hogy lehetne szert tenni több vitalitásra… Persze a tények, miszerint van egy kiskorú és egy bébi korú gyermekünk - aki éjjel még enni kel - a sok munka, nekem a háztartás, a tornához, futáshoz, általánosságban “mozgáshoz” való hozzá állásunk – részemről a negálás mert soha nem voltam egy csajosan együtt tornázós, aerobikozó típus, a futást egy végtelenül unalmas dolognak tartom (megjegyzem ifjú éveimben atletizáltam ám… valaha a múlt században, hosszú táv futó és gátfutó voltam…:)) férj részéről szimpla lustaság és persze fáradtság van – és még sok minden amire csak fogni lehet együttesen teszi ki, hogy elméleti sportolók vagyunk a kanapén.
Én szövögetem az álmaimat, hogy egyszer majd újra nap mint nap tudok jógázni mint anno, életem párja pedig – miután kint ázik az udvaron az ugráló kötele, a konditerem bérletet is hiába vonják a számlánkról fél éve, így virtuálisan semmit nem ér – úgy érezte itt az idő és másik végéről fogja meg a dolgot, mostantól étrend változtatás lesz.
Történt tehát, hogy a kedvenc közösségi oldalon való tartózkodás alkalmával egyre inkább beférkőzött a tudatába, hogy bizony bizony a kőkori ember étrendje lesz a legmegfelelőbb és mostantól zöld az út a paleolit táplálkozásnak.
Az irányzat szerint tartózkodjunk a gabonaféléktől, szénhidrátoktól, preferáljuk a gyümölcsöket, zöldségeket és persze a húsokat. Ezzel aztán az eddig ismert és kb. követett táplálkozási piramis – aminek az alján a gabonafélék vannak – lecserélődik arra ahol legalul a húsok szerepelnek és általánosságban állati fehérjét kellene többségben fogyasztani.
Hmm… én alapvetően némi fenntartással kezelem a szélsőséges dolgokat és nálam ez abszolút ebbe a kategóriába tartozik. A 21. században visszatérni egy kőkorszaki étrendre… húst hússal enni meg zöldségekkel, kemény sajtokkal és gyümölcsökkel… számomra ez több mint furcsa és, tekintve a kényszerítő szerepét - ami tele van tiltásokkal, hogy mit NEM szabad – az agyamban rögtön alapvető ellenállást vált ki. Persze semmi nem kényszeríti rám, ránk esetleg csak az illúzió amit sugallnak vele, hogy ez a kulcs a hosszú egészséges élethez…
Ahogy beszédtéma lett a paleolit étrend rögtön mondtam is – a magam talán kissé lelombozóan realista módján (holott amúgy egyáltalán nem vagyok realista, sőt, csak bizonyos dolgokban) – hogy ne misztifikáljuk túl, szerintem ez egy divatdiéta. Eddig is létezett ám ilyen, úgy hívták, hogy szénhidrát diéta. Persze rögtön hozzá teszik a követők, hogy ez nem diéta hanem étrend. Bocs.
Ennek szellemében az első nagyobb bevásárlásunk úgy nézett ki, hogy közel 1 órás szupermarketben csellengés után már félig volt a nagy kocsi de kenyér, tej, joghurt és társaik tervben sem szerepeltek. Így én egy másikkal nekiálltam ezeket beszerezni gyorsan. Némi értetlenség munkál bennem, eddig mindig azt hallottuk, láttuk már kisiskolás éveinkben kiplakátolva a suli falára, hogy fogyasszunk tejet mert egészséges… most “felfedezték”, hogy nem nem, a tej és tejtermékek nem egészségesek, sőt. Tehát kőkori étkezés szerint nem fogyasztunk tejet, sem joghurt bifidusz ide vagy oda… hiába is ölnek milliókat a reklámokba, hogy mennyivel jobb lesz odabent. (Nyílván van komoly, “igazolt” magyarázata a tiltásnak nem csak az a közvetett, ingatag lábakon álló érv, hogy a paleolit korban élt embernek sem volt csontritkulása… könyörgöm abban a korban az emberek átlag életkora 25-27 év volt… meg sem élték a csontrikulásos életszakaszt.)
Továbbá kenyér sem szükséges a táplálkozáshoz, az csak felesleges ballaszt… és már mondanom sem kell, hogy akkori őseink sem sütöttek csak csonthéjasokat ettek… talán azt sem kell mondanom, hogy így ebben a formában ez sem igaz, mert ha domesztikáció – háziasítás, a növények mesterséges termesztése – még nem is volt a vadon élő és fellelhető gabonafélékből bizony sütögettek maguknak embereink ezt azt…
Továbbá ezen a témán mélázva a napokban többször eszembe jutottak a dédszüleim, nagyszüleim például. Déd mamám 94 évesen halt meg, végelgyengülésben, soha semmilyen baja nem volt, kórházat nem látott, ellenben egész életében egyszerű koszton élt, evett sok fehér kenyeret majd öreg korában sok tejet normál kristály cukorral. Igaz dolgozott is emellett, fizikai munkát a ház körül, a földeken. Nagyszüleim szintén 85 körül vannak és hellyel közzel egészségesek.
Hogy mire jutottam végül felülvizsgálva a paleos reformációt? Arra, hogy kezeljünk ezt is nyitottan de azért egészséges fenntartással. Az egyoldalú étrend nem biztos, hogy annyi kedvező hatást hoz mint amennyivel kecsegtet, tovább képtelen vagyok három felé főzni lassan… Igazán nem éltünk, étkeztünk eddig sem túl egészségtelen módon – leszámítva a néha napján becsúszó gyorséttermet, olykor egy kis kelt tésztás süteményt ha az ide sorolandó, egészen minimális cukor fogyasztást – de bíráljuk felül és változtassunk rajta. Nyitott vagyok rá, hogy otthon süssek sok magvas egészséges kenyereket, készítsek házilag fagylaltot – amire Alíz lányom mostanában nagyon rákapott – szörpöt, egyebeket, legyen kis konyhakertünk fűszer növényekkel és régóta tervem, hogy búzafüvet termesszek, préseljek. Emellett új háztartásunkban még több hal és “tengergyümölcsei” készítését, fogyasztását tervezem.
És persze kellene valami mozgás. Az én listámon egyértelműen a jóga szerepel amit ahogy lehet napi rendszerességgel vissza szeretnék hozni az életemben és lassan Alízzal is meg szeretném ismertetni. Drága férj is biztos vagyok benne, hogy egy inspirálóbb és talán több pihenést hagyó környezetben meg fogja találni a számára legideálisabb kikapcsolódási mozgás formát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése