költözés

Itt még nem esett szó róla pedig életünk mostanság legmeghatározóbb momentuma a tény, hogy költözünk. Nem hogy Bristolból, el Angliából. :)

A kép apropója, hogy egy igen meleg térségbe, országba megyünk, Ománba. Alíz pedig (ugyan fogalma sincs róla mi az az Omán, nekünk sincs túl sokkal több csak amit olvasgattunk róla) készül és annyit fogott fel egyelőre az egészből, hogy sokat hordhat fürdőruhát, nap mint nap pancsolhat, nem kell a gyűlölt harisnya ellenben szoknyát hordhat szakadatlan.

Szóval Omán. Történt egy kora tavaszi napon, hogy érkezett egy állásajánlat a férjnek amiben a térségbe keresnek sebészt. Rugalmas és elég gyors észjárású emberek lévén még aznap el is küldte az önéletrajzát, pár napon belül már szóltak is, hogy interjú várható és nagyon tetszik mindenkinek. Telefon interjúk sorozata… és alig 1-2 héten belül kinyilvánították szándékukat, hogy a listájukon az első helyen szerepel több száz orvos között és bizony őt akarják a magánklinikájukra sebésznek. Én pedig nagyon büszke vagyok a tehetséges, ügyes férjemre. :)

Ez olyan sorsszerűen következett be, minden erőlködés és görcsölés nélkül. Gondolkoztunk rajta de igazából tudtuk, hogy menni akarunk. Most tele vagyunk kíváncsisággal, kérdéssel, várakozással… júniustól kezdődik ott az új életünk de mi lányok csak nyár végétől csatlakozunk majd. Addig viszont itt vár minket egy elég kellemetlen tevékenység… le kell zárni az itteni életünket, felszámolni mindent amit eddig építettünk, eladni kedves tárgyakat, bútorokat, búcsúzni barátoktól, gyerek játszótársaktól… De ez az élet rendje, menni kell.

És, hogy a posztot pozitívan zárjam: a napokban eszembe jutott valami érdekes. Ha jól belegondolok mi ezt már jó ideje teremtettük… Már több évvel ezelőtt volt, hogy olvastam egy Coelho könyvet amiben a női főhős egy közel keleti országba megy el megtalálni önmagát vagy ami vár rá, önmegvalósítani. Akkor felmerült bennem, hogy hmm majd egyszer én is elmegyek egy ilyen országba és ott csodákkal fogok találkozni… Szabolcs pedig évek óta mondja, hogy na majd elköltözünk valami közel keleti országba, megmenti a szultán fiát, a család magánorvosa lesz és szuper életünk lesz meglátom… :)

Nos, fogalmam sincs, hogy van-e a szultánnak fia de a gondolatok így teljesülnek, így teremtünk. Azóta volt is néhány próbálkozás már a térségbe de eddig nem vették fel… mostanra elengedtünk minden görcsöt ezzel kapcsolatban és negatív, akadályozó energia híján ment is a teremtés a maga útján. (de ezekről a dolgokról majd egyszer később, ez azért sokkal sokkal több szót érdemel)

Végezetül az egyik kedvenc íróm, Márai Sándor sorai a Füves könyvből a képzelőerőről:

A képzelőerőről

A franciák szerint igazi fantáziája annak van csak, aki látni tudja a valóságot. Ez a képesség ritka. Az emberek azt hiszik, a fantázia egyértelmű valamilyen soha nem létezett tünemény megálmodásával. De soha nem létezett tüneményeknek nincs kezük, sem lábuk, olyanok, mint a griffek, s aminek nincs köze a valósághoz, az unalmas és gyermekes. Az igazi képzelőerő a valóságból építi fel az újat, a csodálatost, a meglepőt. Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat. Tanulj meg igazán látni egy épkézláb embert, s meg kell tudnod, hogy meglepőbb és csodálatosabb, mint a mítoszok szárnyas hősei.