Újévi gondolatok

Tegnap éjjel a teraszajtóban állva néztem a belvárosi tűzijáték fényeit. Jé, futott végig a gondolat, el is felejtettem, hogy szilveszterkor is szokott lenni. Mennyi minden, mennyi kiadás egy napra, egy éjszakára. Tényleg szükséges ez? Ezek az évszázados szokásaink modern megfelelői? Rosszul mondom, az évszázadokkal ezelőtti szokásaink, így helyes.

Valamikor régen is voltak szokásaink. Igaz akkor nem egy európai, jobban mondva római ünnepet és évszámítást követtünk. Elődeink az évszakváltásra koncentráltak, az ősz és tavasz érkezését köszöntötték és az év kezdése is ezekre az időpontokra eshetett. Aztán Európában meghonosodott a Római Birodalomból indult napév számítás ami a tél közepére teszik karácsony és az új év kezdésének dátumát.

Alkalmazkodva ehhez szép lassan változtak a hagyományok és szokások nálunk is, felvettük az európai szokásvilágot, asszimilálódtunk… Így aztán pár évszázada az új év térségünkben is január elsején kezdődik.

Néhányunknak talán furcsa, valamiért, valahol idegen az érzés, hogy egyszer csak egy szerda vagy péntek délután kezdjünk el ünnepelni, legyünk nagyon vidámak mert nézzünk csak a naptárra… itt az idő. Talán évszázadok sem voltak elegendőek ezt megszokni.

Mindenesetre kialakultak és vegyültek a régiekhez új szokások, hiedelmek amik valószínűleg azért alakultak ki mert tartottak attól, hogy az év első napján végzett cselekvés maga után vonzza későbbi megismétlődését az év többi napján.

Számadás és hálaadás után szokássá vált temetni az óévet jelképes módon. Népszerűvé vált továbbá az óévet nagy lárma kíséretében búcsúztatni ami valószínűleg arra az ősi rituáléra vezethető vissza, hogy a gonosz hatalmak is távozzanak az évvel együtt. Talán mai korunk lármás évbúcsúztatója is ennek a folyománya…

Továbbá ilyenkor kutatták a sorsot és jövőt az eladósorban levő lányok ólomöntéssel, jóslással, hogy számíthatnak-e komoly kérőre. A családok az időjárásra voltak kíváncsiak és próbáltak következtetéseket levonni és természetesen gazdagság és sok pénz reményében ettek vagy nem ettek bizonyos ételeket. Így szerencsés malacot enni ami “kitúrja a szerencsét” de nem szerencsés csirkét mert hátrafelé kaparja el. Régi kedvelt étel a lencse minden formájában és a rétessel is lehet “nyújtani” a gazdagságot.

Egyéb cselekvésektől viszont óvták a családot, mint szemetet kivinni, mosni és főleg teregetni.

Mai korunkra sok népszokás kiveszett pedig valahol még talán mi is hordozzuk ezeknek az alapjait. Szokásaiban él egy nép, bárhol is tartózkodjon a világban, mai lányaink, fiaink az értékmentők.

Nos, kislányom mi is lencsét főztünk ma és malacot sütöttünk. Az óévet ugyan csendesen búcsúztattuk de azért tartottunk egy kis számadást. Jó kis évünk volt, sok felé jártunk keltünk, csavarogtunk a világban. Éltünk egy kicsit Angliában ismét és kicsit többet Skóciában. Közben több “első” dolog is következett. Az első születésnapod Alízka, az első családi nyaralásunk hármasban, most nem rég az első igazi karácsonyod. E mellett nagy öröm ért minket hiszen most ősszel kiderült kistestvéred is útban van.

Majd amikor nagyobb leszel a testvéreddel együtt akkor talán lármásabban, zajosabban ünnepelünk mi is és megtanítalak persze mit főzzünk, mit süssünk. Majd beszélgetünk mi minden történt velünk, mit várunk az új esztendőtől.