Kalózkapitány

Alíz már reggel eldöntötte, hogy a nap a kalózhajója jegyében és társaságában fog telni. Többször próbálta már előcibálni a szekrényéből a nyár végén behajtogatott csónakot de eddig mindig visszaraktuk szépen, hogy tudod majd nyáron, akkor használtuk. Ma nem tágított… Kibányászta a szekrényből, ellentmondást nem tűrően hozta és mutatta, hogy fújjam fel, közben ő is fújtatott a kis szájával, hogy hfffff hfffff és koncentrált nagyon, hogy növekedjen a hajó. Aztán alkalmasnak bizonyult mese olvasáshoz, mese nézéshez és végre eljött az igazi idő…                                                     

Pancsolás, csap megnyit, Alíz észleli, hogy csobog a víz és elkezdi vonszolni keresztül a lakáson a hajóját. Húzza-vonja, cipeli a fején és ahogy csak tudja aztán beszenvedi a kádba. Hiába mégis csak az az igazi helye, ezt mindenki tudja.

Tengeri herkentyűk is akadnak és épp vihar volt, csak úgy himbálózott a lélekvesztő.:)