Karácsonyunk

Zaklatottan közeledtünk az ünnep felé néhány nappal ezelőtt. Hajszál híján egy angol reptéren vagy hotelben töltöttük a karácsonyt aztán nagy nehezen, nagyon drágán csak haza keveredtünk, akkor itthon sűrűsödtek be a programok abba a 2 napba ami még megelőzte szentestét és ezt nem könnyítette meg az sem, hogy mindeközben beteg lettem.

Közben csak arra vágytunk, hogy legyen egy nyugodt családi ünnepünk, ezért tettünk meg mindent, rohantunk haza és rajtunk nem is múlott.

Szerettük volna elmondani már a nagy hírt, hogy kisbabánk érkezik, kíváncsiak voltunk mit szól a család és volt ahol nem is lepődtünk meg, ugyanaz az öröm áradt a szüleimnél mint Alíz érkezésekor, könnyes szemmel nyakunkba ugrás, gratulálás.       

Itthon állítottunk egy kis fát 24-e reggelre, összeállítottuk Alíznak a játszóházat és reggel lelkendezve meséltük neki amikor kinyitotta a szemét, hogy valami fantasztikus dolog van a nappaliban, egy szép fa és egy nagy házikó ami az övé. Először nem értette majd befogtam a szemét amíg kijöttünk. Kint csak nézte némán a fát, a házat, valamit próbált mondani és közben mutogatott egyikről a másikra. :)

A nagyiéknál aztán jöttek még az ajándékok, a babák, a mini konyha.

 

Megérkezett az unokabátyó is, mehetett egész este a játszás, főzöcskézés, sok sok játék.

 

Közben beszélgettünk, ettünk finomakat, pihentünk. Az egyik kedvenc ajándék a családi, generációs könyv lett telis tele régi képekkel. Ezt sokáig nézegettük együtt, hogy ki kicsoda, mikor történt egy egy esemény, milyen kicsik voltunk még anno…

Így telt 2010 karácsonya, immár négyesben. :)