eid al-adha

Pár nappal ezelőtt férj hivatalos volt egy reggelire a főnökéhez… Meglepődtünk aztán összefüggésbe hoztuk azzal, hogy éppen ünnep kezdődik, biztos emiatt a személyes gesztus. Miközben a házat kereste a szomszédos kapuban nagy csoportosulást látott, arab családok apraja nagyja… és éppen egy nagy tehenet igyekeztek lefogni. Nem is értette (de ugye annyi érdekes és új dolog van, egy kis utcai összeverődésen és egy egy kecskén, tehénen már nem akadunk fenn) aztán mire 2 óra múlva távozott már minden világos lett számára…

Eid Al-Adha – Áldozati ünnep. A muszlim világ egyik fontos ünnepe zajlik éppen amit annak emlékére tartanak, hogy Ábrahám kész volt feláldozni a fiát Istennek.

Európai emberként élünk egy elég nagy muszlim közösségben és mint egy intelligens európai embert érdekel a kultúrájuk akkor is ha mi magunk nem tartjuk az ünnepeiket, nem követjük a szokásaikat.

Ki is volt Ábrahám? Ábrahám – az iszlám világban Ibráhim – a vallási élet egyik legkiemelkedőbb alakja, az iszlám hit prófétája, Ismáel édesapja. Elsőszülött fiát, Ismáelt az arab népek ősatyjaként tisztelik, az ő utódai között van Mohamed is.

Ábrhámot gyakran Khalil Ullahnak, vagyis Isten Barátjának hívnak. Hanifnak, vagyis az egyistenhit felfedezőjének is tartják. A Korán szerint Ábrahám felismerte, hogy érdemtelen olyat tisztelni ami idővel elmúlik, így ezzel a felismeréssel vált az első monoteistává. A muszlim hagyományok szerint Ábrahám építette fel elsőként a Kába szentélyt Mekkában, ahol a lábnyomait is őrzik.

Az Eid al-Adha  ünnepe Allah parancsát állítja központba, vagyis az elsőszülött gyermek feláldozását. Az áldozat bemutatására hajlandó Ábrahámon feltétlen hite miatt megkönyörült Allah, és visszaadta neki gyermekét, és egy kost ajándékozott a pátriárkának áldozatul. Az Eid ul-Adha ünnepén a muszlimok valamilyen háziállat feláldozásával emlékeznek Ábrahám hitének erejére, amelyet szétosztanak a család, barátok, és a szegények között.

Hagyományosan az áldozati ünnepet az iszlám holdnaptár utolsó hónapjának tizedik napján tartják, körülbelül hetven nappal a Ramadán, és közvetlenül a haddzs (a muszlimok éves Mekkába történő zarándoklata) után és négy-öt napig tart.

Újként – és nem mellesleg “fehérként”, európaiként – csak kapkodjuk a fejünket nyár óta, hogy hogy is működik a muszlim világ. Belecsöppentünk a legjavába, indult a Ramadan-nal majd az azt lezáró ünnepléssel, most itt az Áldozati Ünnep. A szokások és történések számunkra sokszor különösek és olykor sokkolóak.

Az ünnep szokásait tekintve hasonlatos a Ramadan végi Eid Al-Fitr-hez, sok imával, édesség- és ruhavásárlással, birka vagy tehén vágással (az utcán szigorúan lehetőleg), rokonlátogatással. Plussz iskolaszünettel és több napos munkaszünettel (természetesen).

 

Tehát Eid zajlik, férj azzal a naív gondolattal (amit még én mondtam neki itthon mert mit tudtam én… :))) a fejében érzkezik a reggelire, hogy bizonyára csak lesz valami kontinentális fogás… Mégis csak van ott más kultúrából származó vendég is, mint pl. ő – aztán kiderült csak és kizárólag ő :))) – és majd talál valamit, pár falat szendvics vagy hasonló semmiség után cseveg a házigazdákkal egy kis időt és angolosan távozik.

Az első döbbenet akkor érte amikor reggel 9-kor éhgyomorra megkínálták a gondosan újságpapírral terített asztal mellett egy kis kecskeaggyal… fűszeresen… csípősen… Ezek mind nem segítettek a tényen, hogy ragaszkodtak hozzá kóstolja meg ezt a remek fogást. A többit nem is tudom pontosan, talán ő sem, talán jobb is… (Azóta sincs túl jól megjegyzem)

Mikor elérkezettnek látta az időt búcsúzott megköszönve a szíves vendéglátást és az utcára érve döbbent meg illetve esett le neki a húsz fillér mit is akartak azzal a tehénnel. Hívott telefonon, hogy te ezek ezt az állatot itt levágták… az utcán. Elmondták a maguk imáját közben mindenki tiszta vér, a gyerekek is… áldozati ünnep. Sokk…

Aztán persze gondolkozhatunk azon, hogy elítélhető-e más közösség szokás, kultúrája. Lehet azt mondani, hogy milyen brutálisak de egy otthoni disznótor mitől jobb vagy kevésbe visszataszító…?

Magam részéről elfogadom az ország, az itt élők szokásait, érdekelnek, szívesen ismerkedem meg velük… és megtartom a sajátjainkat.

Eid Mubarak - Áldott Áldozati Ünnepet!