Régebben hatalmas izgalommal töltött el a repülés…. réges régen… amikor még gyerekek nélkül utaztunk. Mostanra nem hogy nem hoz lázba kifejezetten fárasztónak, macerásnak érzem a két gyermekkel. Izgalom persze mindig akad… csak nem a jó értelemben.
Így a mostani útra is összekészültünk, csomagoltunk, taxit hívtunk… csak éppen nem elég nagy autót küldtek a kérésünk ellenére, újabb taxira vártunk… az elsőben bent felejtett csomagért a dugóban visszaaraszoltunk… majd irány a reptér ahol szembesültünk vele, hogy a gép sokkal előbb indul mint ahogy férj emlékezett… a chek in- ben gyakorlatilag csak ránk vártak… majdnem lekéstünk a járatot. Hát ilyet….
Ezek után az út jónak volt mondható. Kisebb gyermek kapott egy mobil ágyat amin nagyon meglepődtünk (és nagyon jól jött) nagyobb gyermeknek volt saját mozija (szintén jól jött). Még éjfél után az átszállással sem volt gond – amitől a leginkább tartottam - viszont a hajnali érkezés, leszállás, vízum pecsételés elég hangosra sikerült, Alíz éppen csak 1-1,5 óra alvás után nem volt a legjobb formában.
Leszálláskor – hajnal 4-kor – 32 fok, pára, már a lépcsőn lefelé jövet folyik az emberen a víz. 10 perces út a házig… lányokat gyorsan ágyba dugjuk mi iszunk valamit – na nem szeszt :) az itt nincs nagyon nehezen beszerezhető – kicsit körül nézek, milyen szép ház, milyen idegen még közben világosodik, ideje gyorsan pihenni pár órát, indul egy új élet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése