Végre itthon

Legutóbb ott hagytam abba a bejegyzést, hogy végre a megpróbáltatások után másnap, vagyis hétfő reggel utazunk haza. Nem sejtettem, hogy az igazi feketeleves még ezután következik.

Hétfő reggel nagy kedvvel kitaxiztunk heathrow-ra ahol először is megdöbbentünk, hogy micsoda tömeg van, két nappal a havazás után is még több ezer ember bolyong a reptéren, alszik a földön fóliákon és amin csak tudnak, a szervezettség teljes hiánya, alig engednek be az épületbe de bent sem lehet moccanni.

Aztán hangosbemondón tájékoztatják az utasokat a törölt járatokról. Nem is értjük miért törölnek hiszen nincs rendkívüli időjárási helyzet nincs különösebben hideg sem. A mi járatunkat miért is törölnék… gondoljuk. De mégis, sorolják a többi között, törölve a gépünk. Teljes értetlenség de gyorsan intézzünk valamit… így aztán neten azonnal foglaltunk egy másik járatot estére. Kicsit kényelmetlenebb mert az egész éjszakát Brüsszelben kell tölteni az átszállás miatt de mindegy már.                            Végig ültük, vártuk az egész napot amikor is közölték az esti járatunk is törölve lett. 2 nap alatt 3 járat, mit lehet erre mondani.                                                                   

Fáradtak vagyunk már kitalálni újabb megoldást pedig muszáj. Buszok, vonatok telítve, végső esélyként találtunk egy liverpool-i járatot amszterdami átszállással kedd reggelre. Nincs más hátra mint előre, taxival vissza Lutonba, kivettük a parkolóba leadott autót, elbukva így fél havi díjat és elindultunk az éjszaka közepén Liverpool-ba.

Még egy éjszaka szállodázás és gyomorgörcsös ébredés, hogy ugye most már minden simán fog menni. Reggel irány a reptér, működik a chek-in ez nagyon jó jel és igen, végre engednek a géphez. Legyen bármi Amszterdamba Angliát elhagyjuk végre. Amszterdamban 7 óra várakozás, közben Alíz kicsit rosszul lett, hányt és lázas volt, végig aludta a délutánt és az estét de ezek után végre felszállunk, irány Budapest.

El sem hisszük, hogy landolunk Pesten, hogy a saját ágyunkban alszunk. Vége a rémálomnak. Kicsi utózönge még, hogy én következő nap lebetegedtem, hidegrázás, láz, minden bizonnyal kimerültség is. Betegséggel fűszerezve de mégis boldogan készülünk az ünnepre. Remélem mire jön holnap a Jézuska már kicsit jobban leszek. Feldíszítjük a fát, mire Alíz felébred itt áll majd a nappaliban, mellette az ajándékával. Indulunk holnap a nagyszülőkhöz, visszük az ajándékokat, a meglepetéseket. :) Most már csak az ünnepről szólnak a napok.