Nem esett messze...

... az alma a fájától. Ezt kapom rendszeresen amikor mesélem Alíz legújabb csínytevéseit.

Történt, hogy néhány nappal ezelőtt békésen zuhanyzom reggel és azt észlelem, hogy a víznyomás kicsit csökken, a meleg víz is kevesebb... mi a franc, a kazánt kicserélték nem fordulhat elő ismét a régi idők vízmizériája. Amíg ezen tanakodom végzek és... kilépve a zuhanyból szembesülök vele mi is jött a képbe.
Vagy inkább ki... úgy 80 cm magas, Alíznak hívják és történetesen elsőszülött gyermekem.

Fogta a kis ördögfióka és megnyitotta a bide csapot, hogy csak zuhogott a víz. Fogalmam sincs honnan ismeri de a kis kallantyút ami a dugót kezeli persze gondosan felhúzta hátul. Ezután örült magának, ahogy telt meg a bide vízzel pancsolt benne könyékig aztán miközben folyt ki a földön is tocsogtak legnagyobb örömére a kis tócsák...
Biztos ami biztos, még megfejelte a művét azzal, hogy az összes elérhető tárgyat belehajigálta a vízbe. Így úszott ott 2 tekercs wc papír és egy fogkefe mellett a legújabb Wass Albert könyvem a víz tetején.
És még nem volt reggel 8...

- Na ez most tényleg elég durva volt az én tündér leány gyermekemtől.
Mesélem kicsit magamból kikelve a nagyszüleinek.
- Tényleg? Arra nem emlékszel ki volt az aki pár évtizeddel ezelőtt mosáskor - amíg én kiteregettem - az öblítővízbe belehajigált fél tucat könyvet és bent úsztak a kádban?