Alíz reggel szokásos módon hozzám bújt még kicsit lustálkodni. Mocorgott, járt a lába… és ugyanazok az érzések jöttek mint már olyan sokszor pici kora óta. Előjönnek pocakos kori emlékek, a lába szinte ugyanott csak most nem bent hanem kint rugdos.
Persze már egyre nagyobb, nem is marad sokáig nyugton.
Hát elérkeztünk ide is, itt az idő, születésnapra készülünk, 1. szülinapra.
Hetek óta készülök, ajándékot készítek neki, válogatom, rendezgetem egy év fényképeit, videóit. Közben újra és újra felidéződnek az egy évvel ezelőtti események, mintha csak tegnap történtek volna.
H. barátnőmmel aznap még nagy hassal, kívánósan elsétáltunk enni egy hamburgert. Közben folyamatosan kérdezgettem Alízt, hogy kislányom mikor kívánsz megérkezni vagyis inkább elindulni? Rendre azt “hallottam”, hogy 1-je lesz az a nap. Mivel előtte nap még semmi rendkívüli nem történt így mondtam is, hogy lehet a kis bolondos leánykám még vár kicsit, én 1-ét, 3-át maximum 5-ét jósolok.
Közben persze ott volt az első babás kismamákat gyötrő kérdések halmaza, hogy milyen lesz majd, honnan fogom észrevenni, hogy ez már olyan fájás…
Egész este nyugtalan voltam és hajnal 2-kor felriadtam, hogy ez az. Azonnal tudtam, igazuk volt az anyukáknak. Vajúdás, reggel kórház, kedves, aranyos szeretett doktorunk mosolyogva közli mindjárt itt a kicsi lány, idő max. egy hálóingre van… ettől leendő anyuka, aki szeretette volna kihasználni a nyugati orvoslás minden modern fájdalomcsillapítását még jobban megrémül…
11.45-kor, valóban április 1-én ahogy annyiszor súgta nekem megérkezett a kis kos leánykám.
Kicsit mázas volt, kicsit véres volt, sírt kegyetlenül… a legtökéletesebb volt akit valaha is láttam.
És mindez már 1 éve történt… Azóta itt van a kis drágánk, mára már jön-megy próbál szavakat formálni, játszik, rengeteget nevet, édes kis tünemény.
Szóval holnap szülinap, lufik a szomszéd szobában várakoznak, este felfújjuk az édesapjával, dekorálunk, itt a party time. Délelőtt játszunk majd és amikor megjön az apukája indul a buli, torta, gyertya fújás, ajándékok.
Ha már itt tartunk bemutatom Rózit. Rózi saját készítésű baba Alíznak, az első sk. baba. Ehelyütt köszönet a nagymamának a cipőkért és virágért a hajába, ami horgolva van és ahhoz nem értek.
4 megjegyzés:
Sok boldogságot a kis egyéveseteknek, Alíz babának, aki most már nem is annyira baba! Bizony, ugye jó volt visszagondolni a születésére, újra intenzíven átélni az eseményeket. A baba születésnapja az anyukának ugyanolyan nagy nap és igazából mindkettöjüket ünnepelni kellene. :-)
Nagyon várom a szülinapi beszámolót!
Nagyon sok boldogságot drága pici Alíz!
Gyönyörű napot kívánok Nektek!
Isten éltesse az egész családot!
Alíznak boldog első szülinapot kívánok, remélem, úgy sikerült az ünneplés, ahogy szerettétek volna!
A baba nagyon szép lett, Veronika.
Leo, Andi, Eszter köszönjük szépen! Szép volt, jó volt minden.
Hozom a képeket, videót nem sokára. Puszi
Megjegyzés küldése