Azt kérdezed tőlem Mint fény az árnyat, hogyan vártalak? záport a virág,
Mint az éjszakára mint patak a medrét,
fölvirrad a nap, madarat az ág,
mint délutánra mint sóhajos nyári éjjel
jő az alkonyat, a fák az eget-
mint ha szellő jelzi a förgeteget – mindenkinél jobban téged
ezer pici jelből így szerettelek!
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése