Viszlát Skócia

Már egy hete csak Skóciára gondolok…

Már itt lett volna az ideje a poszt megszületésének, elköltöztünk Skóciából. Borzalmas nagy közhely de valóban repült, rohant az idő velünk Skóciában. Februárban amikor megérkeztünk az útikönyveinkkel, járni épp tanuló gyermekünkkel még hideg volt. Jártunk már akkor is szinte nap mint nap a tengerpartra, Alíz az első kis csizmácskáiban gyakorolt vagy éppen orra bukott sokszor.

Élveztük már akkor is a jó levegőt, a hullámok zaját még ha pirosra is fagyott az arcunk.

Aztán ott ünnepeltük AZ ELSŐ szülinapot sok lufival, tortával.

Itt ért minket az első húsvéti nyuszi is. Ugyan tavaly tavasszal már pocakon kívül találta a húsvét de akkor ugye még nem sokat észlelt a nagy világ dolgaiból a kis drágánk.

Közben észre sem vettük tavasz lett. Bár a hőmérséklet meg sem közelítette persze az otthonit de már örültünk annak is, hogy csak egy szál kardigánba vagy vékony kabátban megyünk kirándulni.

Felkerestünk kastélyokat, várakat, szerelembe estünk szebbnél szebb városokkal mint Edinburgh például. Alíz közben cseperedett, élvezett velünk minden pillanatot amerre csak csavarogtunk.

 

Jártak kint nálunk a mamáék…

… és az unokatestvére Alíznak, Zalán a szüleivel.

  

Közben nem is említettem, hogy bolondoztunk Loundoun élményparkjában…

… és lent a parton rengeteget. És homokoztunk vagy csak sétáltunk, élveztük a csendet, a friss sós levegőt.

Közben olvastunk sokat történelemről, az emberekről, megtapasztaltuk, hogy valóban több mint udvariasak - ellentétben sziget szomszédjaikkal – kedvesek, barátságosak nagyon.

Terveink szerint ahogy tehetjük megyünk vissza és szeretnénk hosszabb időre mint voltunk.

Szóval viszlát Skócia.